Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 549 Ily körülmények közt senkinek* se volt kedve a vármegyei szolgálatra. 1717. év julius 8-án volt a lemondó közgyűlés s miután a püspök október 26-ig nem kandidált, föliratot intéztek hozzá. Daróczy állásáról lemondott, a jegyző ellen pedig, ki soha hivatalában meg nem jelent, panaszt emeltek. Végre 1718. év április 18-án megtartatották a tisztújítást Meskó Ádám kir. biztos közben jöttével. A püspök az alispánságra négy jelöltet állított, kik közül a vámregye Passárdi János Pált, mint a megyében (Pellérden) lakó földesurat választotta meg. A püspök a jegyzői hivatalt szavazatra bocsájtván, Berényi Gergelyt újra megválasztották. Daróczy Tolnavármegye alispánja lett. Alispánsága alatt újra fölmerült a kérdés Tolnavármegye határaira nézve, mely miatt már 1715-től vita folyt és Tolnavármegye 1718-iki megkeresésére, 1720. év januárban Berényi Gergely és Egyed János kiküldetvén, Báttaszéken az ott megjelent tolnaiakkal közös ülést tartottak. Ebben a vármegye határai a következő, még Baranyához tartozó helységekkel állapíttattak meg: Luvér (Laivir), Mórágy, Ösztör, Liger (Zubrik), Ofalu, Liget, Csikó, Széplak, Berekalja, Hidas, Váralja, Császta, Szajk, Köbli (Köblény), Kozár, Marócz, Bikái, Nagy-Hagymás, Köveskút, Lengyel, Mágocs, Györgyén. A visszajöttek jelentése nem talált tetszést s azért még egy ülést tartottak a tél folyamán Báttaszéken, de a határok fölötti alkudozások sikerre nem vezettek és elhatározták új ra, hogy a nádorhoz fordulnak. E téli utján Berényi vármegyei jegyző annyira elrontotta magát, hogy belehalt. Utána a vármegye márezius 10-én Thanyi Ferenczet választotta meg jegyzővé. A.Z 1720-ik év egyik nevezetesebb munkálata az összes iparárúk és ételnemüek szabályozása volt. Magától értendő, hogy itt csak az ős iparokat lehet tekintetbe venni, minők a sütő, mészáros, varga, tímár, csizmadia, magyar és német szabó, szűrszabó, bodnár, kőműves, ács, szűcs stb. Az egyes készítményeket nagyobb, vagy kisebb alakban részletesen határozták meg. Pl. a csizmadiáknál a lengyel csizma fejjel 4 frt, fej nélkül 3 Irt 50 kr., kordován-csizma férfinek 2 frt, kisebb férfinek 1 frt 75 d., nőnek 1 frt 50 d., tizenkét éven aluli gyermeknek 1 frt, kis fiúnak 75 d. így sarkas papucs, pacsmag, nő szabóknál a gyöngy fűző, fodros szoknya, salavárdi stb. fordulnak elő. Az élelmi szerekből font vaj 10 d., szalonna 15 d., disznóhus 6 d., egy kakas 10 d., egy lúd 25 d., récze 15 d., malacz 20 d., tojó pulyka 40 d., him 75 d. Köböl búza 1 frt 50 d., font méz 10 d., font hagyma 10, font só 5, font bab és lencse 4 d., itcze tej 3, tejfel 6, eczet 5 d. Ehhez mérték a tisztviselők fizetését. Az alispán fizetése 400 frt és 200 frt discretio, a főjegyzőé 240 frt és 150 frt discretió, a táblabiróé 240 frt és 150 frt discretió. Az adjunctus és segédbiróé napi 60 dénár. 1720-ban az országgyűlési követeknek, Passárdi alispánnak és Thanyi Ferencz főjegyzőnek adott utasítás igen szerény. Kérik, hogy a belgrádi és temesvári tiszteknek ne legyenek kénytelenek előfogatokat adni, hogy
