Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL r>;so vén subákat, párduezbőrt, darútollat, kócsagot, ezer pisztolyt karabélylyal, 50-ezer forintot, kétezer kalpagot, a tisztek számára skarlát, vagy gránátból való öltözéket, paripákat, kétezer köpenyt stb stb. „Mindezeknek megadására, ha magukat Pécs városa uraimék akkordálják és megadják, megadatik az grátia; holott nem, Isten világ előtt protestálunk, az élőnkben adatott Orderung szerént eljárunk.“ 1) Ily nagy tehert Pécs város lakossága aligha bírt volna s ép azért, Károlyi Sándor szerént, a lakosság -alkudozásba bocsátkozott Sándor Lászlóval, de az alku alatt két lövés dördült a kuruczokra s egyet megsebesítettek. Ez jeladásul szolgált a dühössé vált kuruczoknak a harczra és Pécs városa keservesen ülte meg gyertyaszentelő napját. Három egész napig tartott a mészárlás, először inkább a ráczok és később a németek között s mintegy 800 embert öltek meg. Mikor a hangulat lecsendesedett s a népek búvóhelyeikre rejtőzködve elhallgattak ; megkezdődött most nem a sarczolás, hanem a rablás. Még a templomokat is föltörték, a szent edényeket elvitték, melyeket azonban a főnökeik visszaadtak s összesen hat hétig garázdálkodtak a városban ; de az egykorú iró, ki e részleteket megörökítette, azt mondja, hogy ezek még igen nagylelküek voltak a később a városba rontó ráczok- kal szemközt. Mindazonáltal a kurucz had föllépése által nagy erkölcsi kárt okozott a fölkelésnek, mert ezzel a ráczokat a fölkeléshez való csatlakozás eszméjétől végkép elidegenítették. Már Kreutz és Monaszterly megveretésével kezdődött az ellenszenv, mert ezeknek rácz hadai voltak, kik Eszékről Baján át Szeged felé mentek a fölkelők ellen. Ezek megtámadása s legyőzetésiik után a Szegedre viendő fegyverek elvétele természetszerű hadi dolog a fölkelők részéről. A ráczok tehát bosszúért lihegtek a fölkelők és védőik ellen. 1704-ben a kuruczok Pécset elfoglalván, elfogták és elvitték Simuli nzy alispánt és Vidos jegyzőt, minek a vármegyei okiratokban semmi nyoma sincs. Az Arch. Rákóczyána szerént Séchenyi Pál kalocsai érsek 1704. év márczius 4-én Károlyi Sándor kurucz generálisnak Írja, hogy Simaházy alispán Pápára érkezett s részére engedelmet kér, hogy Pécsett hagyott feleségét és gyermekeit Sümegre hozhassa. Bercsényi Miklós pedig Írja, hogy „Horváth Zsigmond és Simaházy uraimék el akarnak menni rabságuk után. Erős hitre vettem őket, mert sokat használhatnak Eszterházy Dániel generális mellett, kit ekkor Dunántúlra küldtek. El is küldöm őket s nincs kétségem hívségükben.“ A Pécsről távozó hadak egy része Szigetvár felé vonult s azt ostromlás végett körülvette, de nem mehetett vele semmire. Majd a Dráván átkelvén, Verőczét megadásra bírták. Zana György hadaival Tótországban időzött akkor, mikor a kuruczok a szerdahelyi Mura-hidnál érzékeny veszteséget szenvedtek. Csáktornyát is elvesztvén, kénytelen volt onnan kivonulni, bár előzőleg i) Haas Emlékirat 271.
