Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
494 A MOHÁCSI VÉSZTŐL Az elől álló hadak lassan leöletvén, a hátrább álló spahik fegyvereiket eldobva, futásnak eredtek s így az ellen saját táborát elhagyva, attól délre mintegy kétezer lépésre, tehát, úgy látszik, valamivel Szent- István fölött új tábort ütött, de abból is kiveretve, a lovasoktól üldöztetve Eszékig menekült, hol oly sokasággal tódultak a hidra, hogy az alattuk leszakadt és sokan a Dráva habjaiban lelték halálukat. Méltán dicsérendő a keresztény hadakban az a fegyelem, melylyel a kiadott rendeletet, hogy az elfoglalt tábort a teljes megfutamodás előtt kizsákmányolni nem szabad, szigorúan betartották s csak akkor tették le fegyvereiket, mikor a nap leáldoztával takaródét fújtak s csupán a könnyű lovasság üldözte tovább a menekülő törököt. Az állítás, hogy Károly fő- herczeg Idahof vidékéről hadait Baranyavárra vezette volna a török tábor elé, a lehetetlenségekhez tartozik; katonáival az elmondottak szerént tizenegy km. utat kellett volna délután három órától kezdve megtennie, a Karasicza árterén is átmennie, katonáit csatarendbe állítania és még győznie is, oly föladat, melyet egy ötvenhét ezer emberből álló sereggel megcsinálni nem lehet. Az elesettek számát az írók 8000—17.000-re teszik ; hadi zsákmányképen különféle ágyuk, puskák, lőpor, eleség, ökrök, lovak, tevék, szamarak és juhoknak igen nagy mennyiségét említik. E hadi zsákmányból, melyet öt millió forintra becsültek, Szulejmán sátora a bajor fejedelemnek jutott. A sátor érczből díszesen készített mű volt, tizennégy tornyocskával, mindegyik végén arany gombocskával. A dicsőséges csata hírét Savoyai Eugén vitte hírül Bécsbe, ki e helyütt vett először részt ütközetben, a kit Leopold a hír örömére saját drágaköves gyűrűjével ajándékozott meg. Caprara tábornoknak is nagy érdeme van e győztes csatában. Az 1687-iki harczok ezzel nem nyertek befejezést, folytatták a küzdelmet egészen a tél bekövetkeztéig, mígnem Lotharingi Károly hadaival Eszéknél, Dünewald pedig Pozsegánál foglalt állást, odagyűjtvén a hadakat téli állomásra, maguk pedig elhagyták a tábort, téli pihenésre haza mentek. Az eszéki had, mint, hátrább fekvő kissé gyöngébb lévén, a Pécsett és Siklóson elhelyezett katonaságnak még november közepe táján le kellett mennie Eszékre, míg ezek helyét Siklóson és Pécsett Batthyányi határőrei (granicz), huszárjai és a hajdúság foglalta el. Dünewaldnak 1687. év november 28-iki jelentése szerént Pécset és Siklóst élelmi szerekkel is ellátták, mikor azonban Pécsről Kaposvárt is téli élelemmel el akarták látni, a két város közötti úton (mely akkor Boda, Helyesfa s Korpád irányában vezetett) tizenkét kocsi eleséget a kanizsai törökök elfogtak. Ekkor utasítás történt, hogy Kaposvár élelmezését Simontornyáról nyerje, Pécs, Siklós és Trompa (?) fölötti intézkedéseket Vecclii generálisra bízták. 1) Baranyavármegye az 1687. év augusztus 12-én vívott csatával a törököktől végkép megtisztult, bár tiz évig tartott még a véres és győzelmes i) i) Smiciklas 1. in.
