Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
492 A MOHÁCSI VÉSZTŐL A tábort a török magasan sánczolta föl egy emelkedés aljában, mint föntebb leírtuk. A leíró a sáncz hosszát alig becsüli többre ‘A mértföldnél, de az mindenesetre hosszabb voll, mert nyoma az erdőben ma is csapázható. A sánczok mögött, a mennyire fölbecsülhető volt, mintegy tízezer janicsár állott sűrűén, azok mögött pedig lovasság. A török, ki az új harczmodor ellen védeni nem bírta magát, szintén új módot akart kezdeni s eltérve az eddig zajos rohamtól, hallgatag és mozdulatlanul állott, készebbnek látván magát összelövetni, mint fegyverek szuronyai ellen a karddal tehetetlenül védekezni. Az ütegek először kezdték meg működésüket, ugyanekkor szórhatták a közelálló ellenségre a kézi kartácsok záporát, mire a helyzet igen alkalmas volt, mert az alig száz lépésnyire lévő erdő a visszavonulásra a társzekereknek zavartalan helyéül szolgált. E tüzelés a török had első sorait mód nélkül megritkította s a sánczokra való fölhatolást megkönnyítette. Utána a gyalog had lassú előnyomulása következett. Mikor az erdőből előlépve, e gyilkos tekintetű néma sereget a törökök meglátták, új félelem szállta meg őket, úgy, hogy alig bírták elsütni fegyvereiket. A lotharingi maga bátorította a körülálló hadakat s maga lépett először az ellenséges sánczokra s a phalanxok utána indulván, azokat áthágták és a törököt saját táborában visszavonulásra kényszerítették. Az oldalt állított lovasság rohamának, kiket balról Savoy ai Eugen vezérelt s elsőnek lépett a sánczra : a diadalban tevékeny része volt, miért a történetírók Eugént mint a csata’ egyik győztesét tüntetik föl. A harcz tere a sánczok közelében a keleti oldalról most szántóföldet képez, a nyugati oldala pedig erdő. E szántóföldek tele vannak ma is széttört kartács- és ágyúgolyó-darabokkal, melyeket kocsiszámra lehetne összeszedni, az erdőben pedig, mikor azt ültették, a golyódarabokat, melyek a művelést akadályozták, garmadába szedték össze, melyek idővel bemoho- sodtak s az erdőben ma is láthatók ; azonkívül e földeken számtalan török és keresztény kard s más fegyverrészek, lópatkók, kantárok, kötőfékek, lán- czok s más hasonlók találtattak és találtatnak ma is, melyeket Lőcs népsége, melyhez e terület tartozik, különböző házi czélokra szokott fölhasználni. CAPKARA tábornok.
