Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG.

485

érjük cl újra a róna síkot. A helytől, hol ma a hídon átkelünk, közvetlenül délkeletre egy tömör, sánczokkal kerített erős épület állott, mely a történetben sokszor említett //enyey-csalâd ősi kúriája volt ; e helyet a köznép ma is Gradaez-nak, azaz kis várnak nevezi. A török-uralom előtt s alatt ott Henye nevű falu állott, melynek földjei innen északra, a Karasieza árterületének jobb partján feküdtek. Maga a nemesi kúria magtárul szolgált a töröknek; így vették át azt az uraságok is s csak az utolsó évtizedekben rombolták le nagy munkával.

Szulejmán e helyen ütötte föl táborának sátrait. A hídtól északnyugatra, mintegy Vs klmrre, magasabb domb áll, melyet a katonai térkép 95 méter magasnak jelez. E dombon túl északnyugatra, az árterület kisarkalásánál, kezdődik a még ma is látható sánez, mely a tábort határolta és délnyugati irányban húzódott Petárda felé.

A török tábort tehát jobbról, azaz keletről a Karasieza mocsarai, balról, azaz nyugatról a Petárda vidékén lévő sűrű erdőség védelmezte ; visszavonulása Eszék felé egészen szabadon állott.

A tábortól északra elterülő vidék nyugati oldalán Bereinend s TaSZULEJMÁN nagyvezér.

(Az orsz. képtárban őrzött egykorú metszetről.)