Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
458 A MOHÁCSI VÉSZTŐL is vették, hogy a sereg főrésze a Dráva vidékén az Ormányságon át (hol Istvánffy az Ormán alatt egy folyót ért), Pécset kirabolta és fölégette s egy kisebb osztály Turbékot (Turbet), Szulejmán belső részeinek emlékhelyét, lerombolta. Zrínyi György azonban ellenezte a hazának mit se használó vállalatot s helyette Babócsa várának belyeállítására fordították idejüket, *) föntartván e dicsőséget utódjának, Zrínyi Miklósnak. Soká azonban nem tarthatták meg Babócsát; 1595-ben Jlassún, Sziget várnagya, tudván azt, hogy Horváth Miklós nincs Babócsán s a katonaság nagyobb részét barczba hívták, 4000 emberrel támadta meg Babócsát, melyet Vég Gergely védelmezett s csak akkor hagyták el az ostromot, mikor meghallották, hogy Zrínyi Kanizsa alá ért, ki azonban a tél közeledése miatt nem ment Babócsára. Ezek aztán a visszajövő Horváth Miklóst kizárták a várból s helyette Mátyás herczeg, Pethő Gergelyt adta Babócsának. Babócsa magatartása szabad útat nyitott a szabad hajdúknak és Illés- liázy István gróf följegyzései szerént, azok egy része Buda felől jőve, Szegzárdot, Mohácsot megvette. A törökök megvívtak velük, de igen megverték őket, „nagy vitézséget cselekedtek ők maguktól, szabad akaratjukból, senki se fizetett nekik; Baranyában, Somogyságban sok kastélyokat vertek föl s meg is vettek az törököktől és fölprédálták és elégették.“ 2) E szabadhajduk Pálfy Miklós rendelkezése alatt állottak, kinek 1599. év junius 30-iki jelentése szerént3) a hajdúk a barcsi béget legyőzték, 800 emberét megölték, őt magát, mivel igen kegyetlen ember volt, halálra kínozták. Mi történt ekkor, Illésházi jegyzetei mondják meg. „Dicstelen azonban az, mit a szabadhajduk Nagy harsányban követtek el 1600-ban, honnan Heberstein parancsára Fekete Miklós s a trák Prodán vezérlete alatt, éjjeli támadással a marhatenyésztéssel foglalkozó lakosság összes marháit elhajtván, Babócsa felé menekültek.“ . A szabadhajduk eljárását az akkori főbb urak is dicséretes dolognak tartották s dicséretes is, ha a rablóhad egyedül a törököt bántja s nem egyúttal a török igában görnyedő saját faját. Ugyan Illésházy mondja el, hogy 1599-ben Ibrahim nagyvezér Budára menendő, hajón vitette magát s az eleséget és hadi szereket, seregeinek egy része pedig a parton haladván, az ezeren fölül szaporodott hajdúk Tolnánál elfogván a nagyvezért, fejét vették s óriási zsákmányt szereztek, mi a török császárnak két havi késedelmet és százezer forint kárt okozott. —- A szabadhajduk harmadfél ezerre fölszaporodván, az eszéki hidat kezdték égetni, mire a boszniai basa, az eszékiek és pécsiek ellenük indultak; a hajdúság ezt meghallotta, elébük ment s egy éjjel valami szoros úton az erdőben elrejtőzve, az arra elnyultan haladó törököt mindenfelől lőnni kezdték, hol ötszáz töröknél több elesett s végre megfutamodtak. Ekkor égették el a baranya- vári hidat.4) 1 1) U. o. 409. 1. — 2) Mon. Hung. Hist. 55. 1. — 3) Tört. Tan. 1878. 906. — 4) U. o 66. 1. — Ist-ánffy Lib. 31. 455.
