Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
454 A MOHÁCSI VÉSZTŐL szives fogadtatásra, minek, Decsi Gáspár, akkori reform, pap szerént, kit szintén meglátogattak, az volt az oka, mert a Krisztus örökkévalóságát és istenségét megtagadták, mire a pécsiek azt válaszolták : „Ha nem igaz, jöjj Pécsre és a mi predicatorunkat győzd meg.“ Decsi Gáspár elég óvatos volt és kitérő feleletet adott s nem is jött Pécsre, de a Pellérden szent Margit-napján tartatni szokott vásárra elküldé Bereki Andrást, ki kilencz évig volt segédtársa. Ez tizenhárom napot töltött Pécsett azzal az eredménynyel, hogy maga is unitárius lett (bár későbben ismét visszatért) s ennek érdekében Pécs városa levelet bocsátott Tolnára 1588. év julius 15-én, aláiratva Kis Farkas pécsi főbíró, Szabó Gergely polgármester által az ő jámbor tanácsaival egyetemben, mely levélben az akkori idők szelleme szerént az általuk vallott unitárius hitelveket fejtegetik ugyan, de okul a deákok esetét hozzák föl, mert, úgymond, „hitünknek igaz rendéért nem csak várostokban neveztetünk tőletek Istenteleneknek és eretnekeknek, hanem még városunkban is, házunkban is ; honunkban az kegyelmetek scholájából-e predikátoroktól-e vagy polgári társaságtok közül nagy gyalázattal és hallatlan szidalommal Íratott és házunkra küldött levelet, miben hitünket nemcsak rútságnak, nemcsak pilvának, nemcsak seprőnek, de ganéjnak és tisztességgel legyen mondván, sz . . . nak irta és éktelenül fecsegte.“ Hasonló szellemmel és hosszadalmassággal felelt erre 1588. év julius 27-én Eötvös Imre tolnai főbíró. Mindkét levelet közölte Hetényi, újabban Kanyaró Fe- rencz. J) Végül vállalkozott a vita megejtésére Skaricza Máté ráczkevei lelkész, korának tagadhatatlan egyik legtudósabb reformátora, ki a tulajdon- képeni kálvinizmust megállapította. Skariczát Pécsre Ráskai, akkor pécsi lakos, kereskedő saját kocsiján hozta Tolnáról s úgy látszik, a pécsi ka- tholikusok, ha nyíltan nem is, de alattomban örvendeztek a dolognak s szívesen látták volna Skaricza győzelmét. A vitát és annak eredményét Válaszuti irta meg szép magyarsággal, mely az általánosan „Pécsi disputatio“ neve alatt ismert kézirat; ennek egy csonka példányát a nemzeti muzeum őrzi, egy példány a kolozsvári unitárius főiskola könyvtárában van, melyet 1608/09-ben Pécsi Szabó János másolt le „lelkének nagy gyönyörűségével“. A vitát egy beszélgetés előzi meg Válaszuti és Skaricza között, mely beszélgetés és a pécsieknek Skariczával való egyezkedése, a vita föltételeinek megállapítása, hogy Skariczának nem lesz bántódása s hogy a beszéd után csak néhány kérdést szabad tenni stb. képezik e kézirat egyik érdekesebb részét. Az alakok abban oly élénken megirvák, mintha csak élnének. Válaszuti a Tettyén már előre próbálgatta Skariczát. A vitatkozást 1588. év aug. 29-én, egy csütörtöki s reá következő napon tartották meg a mindenszentek templomában, melynek részleteit a „Pécsi disputatio“ adja elő s jelen volt azon !) Az unitáriusok Magy. 142—152.
