Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. 427 1550-ben följ egyczvék a községek és szőllőliegyek, melyek Szigetvárnak, mint uradalomnak külön tulajdonát képezték, melyeket valószinüleg Török Bálint bírt s ezzel szállt a kincstárra. Látható ebből, hogy a hajdani uraság, úgy mint az újabb parancsnokok, a íosúlyt a bortermelésre fordították, mert szőlleik, különösen Szigetvár közvetlen vidékén, nagyobb mennyiségben említtetnek. Van továbbá egy regestrum 1552/53. évről, melyet Dersfy állított össze, mely Baranyamegye falvait részletesen ismerteti, még a községek lakói is egyenként megnevezvék. A kép azonban itt se teljes és kimerítő, mert a regestrum egy része hiányzik. Az 1553-iki regestrum sokkal érdekesebb ; látjuk, hogy a régi szolgain rói járásokat teljesen megszüntették, új és kisebb kerületeket alkottak egyes vidékek és néha az uradalmak szerént, úgy, hogy a terület beosztása egészen más, mint volt. így Halas Dömötör kerülete a mai somogymegyei Mindszent-puszta vidékére terjedt csak ki 16 községgel ; Harangos László kerülete Almamellék, Keresztül- (somogymegyei falvak), Bános és Hetvehely vidékére esik 27 faluval. Egy másik kerület Szent-Mihály tartozékai Legencse és Okorágh vidékén 15 faluval. Saharin Miklós kerülete Kemse és Kápolna vidékén 7 faluval. Boudiez Tamás és Mogyorósi Péter diák kerülete Kisasszonyfa, Uj-Mindszent és Gerde vidékén 18 faluval. Ökördy Pál kerülete Sellye vidékén 32 faluval. Gredistye tartozékai 8 faluval. Luzsok és Zaláta vidékén Sztára tartozékai 14 faluval. Hernátli János kerülete Pa- tacs, Boda, Hegy-Szt.-Márton és Ocsárd között fekvő területtel, 40 községgel. A régi Belköz 23 községgel stb. 1554-ből származó s eléggé kimerítő regestrum nem a fizetéseket tartalmazza, hanem a kiküldött Zermegh János és Felpécsy Ferencz által teljesített vizsgálatot, hogy mit fizettek az adózók s mily visszaéléseket követtek el az adószedők. Ez időben Szigetvárnak parancsnoka kányaföldi Kerecsényi László volt. A panaszokat községenként vették föl, külön foglalva ezeket s a számadás megkönnyítése végett, fizetéseikről szóló vallomásokat. Kerecsényi László e füzetben szigorú utasítást kap, mikép járjon el a visszaélések meggátlására s különösen benne van, hogy Baranya nemesei javaiktól megfosztatván, nem lehet őket parasztoknak tekinteni, mint eddig, hanem állítsák vissza minden előjogaikat; viszont a nemességet utasítják, hogy ő fölségéhez hűek legyenek s a kapitány parancsainak mindenben engedelmeskedjenek s a szükségelt szolgálatokat teljesítsék. Látszik ezekből, hogy a szigetvári várparancsnok egyesítette magában mindama hatalmat, melyet egy megye fölött gyakorolni lehet. Meg volt tehát a főispáni hatalom, bár e név akkor teljesen ismeretlen fogalom volt s így helytelen, akár Kerecsényit, akár Horváth Márkot, vagy a hős Zrínyit baranyamegyei főispánnak nevezni. A vármegye fogalma azonban meg volt s ez lévén a politikai élet alapköve : az eszmét iparkodtak még a hódoltság idejében is föntartani, sőt gyűléseket tartani, melynek czélja főkép a törvénykezés, mely kevésbé illett be a katonai várparancsnokok hatáskörébe. Ilyen gyűlés emléke főn-
