Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. 4l7 hódoltság ideje. — Bár az 1542-iki összeírásból látható, hogy Baranyának keleti részét a törökök elfoglalták s .lovius is megjegyzi, hogy Mahomed Jahaoglis, belgrádi várnagy e részeket, úgy Ozorát, Simontornyát és Döbrö- közt elfoglalta *) s olvassuk, hogy Szulejmán Siklóst, annak elfoglalása után, a mohácsi szandzsákhoz csatolta, mégis ezt nem lehet szorosabb értelmű hódolásnak tekinteni. De Pécs elfoglalásával Baranyából, úgyszólván, semmi se maradt Ferdinand kezén, az egyedüli Szigetvár, mint végvár, kivételével. Most tehát szervezni kezdték az elfoglalt részeket, mint új török tartományt. E szervezés akkép történt, hogy tekintélyesebb csapatok bejárták Baranya egész vidékét s miután az úri népség a török had elől majd mind elmenekült, ezek lakóhelyeit, az úgynevezett kúriákat, melyek elsánczolva apróbb erősségeket képeztek, kirabolták s fölégették. Ama családok, melyek így elmenekültek, sohase térhettek állandóan vissza, mert a török nem tűrt körében műveltebb keresztényt s a kisebb nemesek s nagyobb földbirtokosok javait mind török állami javaknak nyilvánította. Csak igen kevés ama nemesek száma, kik vagy mint öregek, vagy testi fogyatkozásban szenvedők s egyéb okokból a megyében ős helyeiken megmaradtak ugyan, de birtokaikat nem használhatván, a földművelő nép osztályába estek s leszármazóik mint ilyenek mai napig meg vannak, többször a nélkül, hogy csak sejtelemmel is bírnának leszármazásukról. Ilyen például a Szénte-család Patacs és Magyar-Urögh táján, a Pata-család Kisasszonyfa vidékén, a Memes-család Bogdása körül, a Pana-család Ocsárd és Garé környékén, a Podossjr-esalád Gerényes és Kaposszekcső körül, a Pozó-család Dinnyeberki vidékén s több más. Külön kell megemlíteni a Pak-családot Gerdén, mely a XV. századból származó okmányait ma is kegyelettel őrzi. Egész Baranya tehát művelt ember nélkül állott. Pécset püspöke, alsó papsága, szerzetesei s világi úri emberei mind elhagyták ; úgy látszik, csupán az egyes községek lelkészei maradtak meg részben, de sok és apró plébániák lóvén s népük is igen elcsökkenvén, szegény volt e papság is. Egyúttal a folytonos háborúk, portyázó s irtó martalócz hadak, a püspökök hiánya, vagy ha voltak, azok világi volta s politikai dolgokkal való elfoglaltsága s a hosszú éveken át tartó pártküzdelmek okozták, hogy a falusi lelkészség általán fegyelmezetlen és egyúttal tudatlan elem volt, mely a reforrnáczió missionariusainak semmikép se tudott ellenállani. A török uralom tehát ezeket nem is tekintette az úri osztályhoz tartozóknak, csak a papi ruha viselését tiltotta meg nekik,2) mit egyébként, nem igen lehet csodálni, mert a papok igen hosszú vörös ruhában jártak.8) Innen van, hogy ezekről semmi rendelkezés vagy adat nyoma fönn nem maradt. Mint láttuk, Szulejmán fölvonulása alkalmával ideiglenesen Cnssonrn bízta Baranyát és Pécs városát. A török defterek igazolják, hogy ezek !) XL. 312. — 2) N. M. Pécsi codex. 8) Szamota : Utazások 317. 27
