Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. 399 ben tehette volna, mikor fölvonulásában Baranyavárott, vagy Mohácson volt; de nem is volt oka a megtámadásra, mert Pécs ez időben János pártján állott s alig lépte át a Drávát, már fogadta Pécsről Szerecsen János tisztelgését s hirül vitte Perényi s a korona elfogatását. A két iró előadása tehát nyilvánvaló tévedésen alapszik. 1530-ra esik Szigetvárnak megostromoltatása a pécsiek által. E várban akkor a Ferdinánd-párti enyingi Török Bálint ült és János király a Ferdinándtól átpártolt Nádasdy Tamást, Szerecsen Jánost, Kápolnay Ferenczet, Kasson (Cazzon) vajdát, a segélyére itt hagyott török hadakkal küldte Szigetvár ellen. Ezek Pécsről, a szükséges ágyuk- s puskaporral fölfegyverkezve, indultak útnak. Török Bálint katonái szabad prédából élvén, a szerteszét csavargókat csakhamar összecsődítették. A támadást a vár nyugati oldalán kezdték meg egy hársfaerdőben1) Ez erdő Szigetvárnak még 1664-iki képén is látható. 2) A viz igen széles és mély volt, sással benőve, mi a támadást megnehezíté. Török Bálint egy kirohanása alkalmával Nagy Imrét és 25 katonáját elfogta, a katonákat ugyan szabadon bocsátotta, de Nagy Imrének fejét vévén, kitüzette a vár sánczaira. A várnak falai nem voltak, csak töltései s a vár közepén állott a téglából épült torony, a melynek tetejére Török Bálint egy forgatható ágyút helyezett, melylyel az ellenségnek nem csekély kárt okozott. Török Bálint csak úgy szabadult meg az ostromtól, hogy Ferdinánd Buda ostromára sereget küldvén, János király a Szigetvárát ostromlókat segítségül hívta,8) kik föl is jutottak Budára, Kápolnayt kivéve, ki a németekhez tért át, míg az ostromló Roggendorf Vilmos, a téli hideg által kényszerítve, Buda ostromát abba hagyta. E helyen találkozunk utoljára Szerecsen Jánossal, Baranya akkori urával; hihető: a téli had sírba vitte őt. Özvegyét, szekcsői Herczeg Katalint, Verbőczy István, a Tripartitum szerzője vette aztán nőül, 1532-ben Döbröközön ülvén meg a fényes lakodalmat.4) Jellemző e korban megyénkre nézve ama levél, melyet Thardosy István, Máré-vár bánja irt urához, Bakics Pálhoz, hogy itt „pap, barát, diák mind törökké lettek a bestyék“ s a kiket megfoghatott, megfűzte velük Máré-vár hegyét. 5) Melylyel a nagyzó bán azt akarja mondani, hogy itt minden úr és pap János részén, illetve a török párton volt, Szu/ej- mántól remélvén üdvüket. Szerecsen János halála után Sulyok György reményei újra éledni kezdtek a pécsi püspökség elnyerésére. Szerecsen ugyanis még életében, politikai s hadi elfoglaltsága miatt, nem tudta azt kihasználni ; ismeretes, hogy Baksay Bernât (de Baxa) volt a pécsi püspöki javak administrá- tora, ki nem remélhette, hogy Szerecsen János helyére lép; Sulyok i) * i) Melyet István ff y Hasserdiara ferdített LXI. 168. — 2) Bubics „Mars Hungaricus“ czímképe. — 8) Zermegh II. 60. — 4) „Verbőczy Emlékezete“. — 5) Bécsi cs. k. lev. 1530.
