Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A MOHÁCSI VÉSZIG. 381 vonult, a miért is a magyar főurak nagyon türelmetlenkedtek, azzal fenyegetőzvén, hogy a táborba visszatérnek, ha a harcz meg nem kezdődnék ; meg kellett tehát a harczot indítani. Ezzel kezdődött meg tehát az általános roham. E támadást a magyarok két oldalt vezették ; a jobb oldal Sátoristyére, a bal oldal a Sátoristye és a Török-domb közötti síkságra vetette magát rohamával ; ennyinek hihette Tomory akkor a törököt, holott a török egész balszárnya ellen, Ráskay embereit kivéve, teljesen védtelen állott. A csata többi része nem tartozik e keretbe. A török a rohamra visz- szavonult, mire Lajos király a csata tüzébe tört, ezzel csak nagyobb előnyt adva a nagy török seregnek, hogy az a magyar hadat még könnyebben bekeríthesse. Kápolnai idézett műve') a török Írók ama mondását, hogy Báli bég- előőrse egy völgybe tette volna meg fi kerülő utat a magyar had megkerülésére s táborának elfoglalására, akként magyarázza, hogy e hely aKarasiczá- tól egész Földvár faluig erdővel beborított területet képezett, hivatkozván Lipszkynek a XIX. század elején készült térképére s így Buli bég Buzegli- czától a partok alatt húzódván lovasaival, e helyet könnyen egy hosszú s elnyúló völgynek tekinthették, sőt azt Írja, hogy a török had főrésze is váratlanul az erdőkből tört elő. Ez állítás nem felel meg a valóságnak, mert eltekintve Brodarics helyszíni megjegyzésétől, hogy a síkságon se fa, se bokor, vagy erdő nem volt s hogy ez esetben a magyarok a buzagliczai partokról lejövő török hadat meg nem láthatták volna, miről ugyan Brodarics terve tanúságot tesz: „vidimus ingentem copiarum hostilium vim de collo illo ... se sensim demittentium.“ De e kívül is tudjuk a régi okiratokból, hogy e vidék rendkívül művelt volt. Ep Maiss községe maga is igen nagy volt s valószínűleg Udvar felé magába foglalta az egykori Kis-Majsa községet. Ugyan Gétha és liezedoktől északra feküdt Merse nevű falu, mely a pécsi káptalannak volt népes községe, hol tehát mindenütt nagy kiterjedésű földeket műveltek a XV. században.2) Földvár maga is falu volt, melyet a szegzárdi apátság bírt. Földvár és Lak között, mely elpusztult község a mai Vizlak vidékén, tehát Udvar fölött feküdt, a XIV. században határjárás volt ; az okmány a Borza-patakot e névvel többször említi, de hallgat arról, hogy ott erdő lett volna. Maiss fölött és Sátoristyétől délnyugatra a lápon feküdt Batliia (Bátya) község, egy előkelő és sokat szereplő család birtoka, kinek tehát szintén szántóföldjei voltak. Lajmér falu volt, kisebb nemesek s a Bátmonostoryak birtoka, melynek csak egy kisebb erdejéről történik említés annak északi határán. Nyárád s Lajmér között állt Kerekegyház nevű község. Mindezek sűrűn egymás mellett álló falvak, nagy népességre s nem erdőségre engednek következtetni, mely Pecsevi igazolásaként csak az ő idejében vált sólyomvadászatra alkalmassá. Úgy látszik, hogy Kápolnai erdő-theoriája i) Hadtud. K. 1889. 488. — 2) Zichy VIII. 455.
