Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
378 ZSIGMOND FOGSÁGÁTÓL említ meg, hogy a magyar had, mely a török ágyuk előtt harczolt, az ágyuk füstje miatt, melyet a szél rájuk fújt, nem hadakozhatván, ismételve visszahúzódott a Duna mocsaraiba ; olvassuk pedig nála azt is, hogy este jótékony eső szolgált segítségül a menekvő hadnak, ezt pedig csak nyugati szól hozhatván, ennek megfelelően kellett a hadaknak is fölállítva lenniök, hogy a török ágyuk füstje a magyar harczosokat működésükben akadályozza. Kápolnai1) és mások, .kik a csata tervét részletesen tárgyalják s az itt előadottaktól csak igen keveset különböznek s csak annyiban térnek el, hogy a hadvonalat a török-dombtól északra fekvő téglavetőktől Nagy- Nyárádig egyenes irányban helyezik el. Kápolnai értekezéséhez csatolt tervrajz már csak azért se felelhet meg teljesen a valóságnak, mert sze- rénte 80.000 ember csatarendjéhez, mert ennyi harezost kell föltételeznünk a török táborban, legalább 5000 lépés és 300 ágyúhoz 3000 lépés Amit szükséges az akkori harezászat szerént, mi együttvéve 8000 lépés. Ez pedig sokkal hosszabb, semhogy a tervrajzban a téglavetőktől a nyárádi partokig megférhetett volna, mert ez csak 7200 lépés s így még akkor se férhetne el ott e vonal, ha, mint Kápolnai tette, az ágyuk felét a második vonalba állítjuk. Mohács mezeje valóságos had-út lévén, a csatának földön heverő emlékeit úgy széthordták, hogy a leggondosabb vigyázat mellett se lehetett e vidéken valami csatahulladékot fölfedezni; egyetlen golyó az, melyet a törökdomb és Sátoristye közötti szántóföldeken találtak, nyújt kétes bizonyítókot arra, hogy e helyen egykor vér omlott, mi e leírásnak meg is felel, de a Kápolnai-tervvel össze nem egyeztethető. Brutus előadásával egyezik Brodarics István szemtanú rajza. „Ezen helyen, úgymond, igen nagy s széles síkság terült el, melyet erdők, bokrok, vizek vagy dombok nem akadályoztak, csupán a baloldalon állott, e hely s a Duna között, mocsáros, sáros és náddal telt iszapos viz, hol később oly sok halandó elveszett. Szemközt velünk egy domb húzódott el színpadi nézőtér alakjában. A dombról lejövet kisded falu állott templommal, melynek neve Földvár ; itt voltak az ellenséges ágyuk (illetve alatta, a felhúzódó úton, mint Földváry is találóan adja), e helyet a küzdelem vége felé magunk láttuk, tele volt az janicsárokkal.“ Látható ez idézés utolsó szavaiból s a fönnemlített ágyufüst hátrányaiból, hogy a roham, melyet a magyarok a török had ellen intéztek, egyenesen Sátoristye felé irányult, mi a török had központja volt, melyet az ágyuk védelmeztek ; látható, hogy a magyar had balszárnya a Feketekapu vidékén állott, hogy egyrészt a térség Kölked felé jobban kiszélesedik s így balkéz felől lehettek a Duna posványái, habár északnyugati irányban is állottak és másrészt a láthatárt elzáró partok, melyek karaja Nagy-Nyárádnál legmélyebb : csakis innen nyújthattak amphitheatralis kinézést, miről minden ott járó meggyőződhetik. P Hadtört, fűz. 1889.
