Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A MOHÁCSI VÉSZIG. 839 vekbeni jártassága s kitűnő modora folytán ajándékozott meg e prépost- sággal s egyúttal a pécsváradi apátsággal, holott esak subdiaconus volt. 1465-ben már nagyváradi, 1471-ben egri püspök s 1476-ban esztergomi érsek, a ki azonban rútul megcsalta Mátyás királyt, mert Frigyes császár pártjára állván, 300-ezer forint készpénz és temérdek arany s ezüst ékszerrel az országnak hátat fordított, ') mint salzburgi érsek balt meg. Beckens- loer után, 1466—67 körül, a préposti székbe György ült Mátyás akaratával, ki királyi tanácsos és vieekanczellár volt. Részt vett a német fejedelmekkel Nürnbergben tartott tanácskozásokban s hogy a pápa és a velenezei dogé ez értekezés eredményéről értesítést nyerjenek, Mátyás király György prépostot és saját kapitányát küldötte Rómába és Vclen- czébe.2) Ugyané prépost 1474-ben részt vett a Kazimir lengyel királyival kötendő szövetség követségében. 1476. és 1477. években György, a pécsi prépost, a király kincstárnoka, a ragusai követeknek 454 forintot s egy dénárt nyugtat.3) E jeles egyéniséget, kinek, mint pécsi prépostnak, oly nagy szerepköre jutott Mátyás király ügyeinek intézésében, némely iró Hasznos Györgynek nevezi. Mások azt hiszik, hogy a Zápolyai-családból származott. Egyik föltevés sem áll. Dr. Csánky kimutatta, hogy a prépost a baranyai nemesek sorából került ki s az elszegényedett Matuesinay-családnak volt tagja, ki mikor 1478-ban Mátyás őt a kalocsai érseki székre emelte, de vele pápai kiváltsággal a pécsi prépostságot is megtartotta :4) elszegényedett családját, a család javait a Mnróthyaktól kiváltván, régi fényére visszaemelte. A pécsi káptalan javairól is történik ez időben említés. 1461-ből olvassuk,5) hogy a jeruzsálemi szent János hospitalisainak perjele, Székelj" Tamás, hatalmaskodást követ el a pécsi káptalan ellen, elfoglalva ennek Ifazkasfalú, Zaank, Pethze, Bochsfalú, Hegü, Illnesfalú, NVezesd, Polini, Madaregha, Kis-Wislak és Rétfalvi nevű falvakban szedni szokott tizedeit. A káptalan a pápánál emelt panaszt s II. Pius a feleket választott bíróság általi ügydöntésre utasította. A falvak nevei az okiratban, az egjT Révfalú kivételével, fölismerhetlenül eltorzítvák, de ez egjTből következtethető, hogy e falvak Sellye vidékén s nagyobbrészt a Dráva jobb partján feküdtek. — 1467-ben a pozsegai káptalan a pécsi káptalan ellen Ókor-Alma-közben (így hívták az Ókor és Alma foljTók közötti vidéket) tizedet szedett; miután e jog eddig a pécsi káptalant illette, annak lakói a pápához fordultak panaszszal, kiket a pozsegai káptalan prépostja egjdiázi átokkal sújtott. Legjobban megtámadta a káptalani birtokokat Mátyás király. Eddig ugyanis a káptalani s egjréb egyházi javak adómentesek voltak, azonban a török-dúlások réme s az 1478. I. t.-cz. 233. pontja kényszeritette a királyt, hogy e javakat is megadóztassa. Először a püspökökön volt a sor, 1 1) Horváth Mihály II. 499. — 2) Koller IV. 157, 1G8. — Hazai III. 433. V. 335. — *) Mon. Vat. I. VI. 74, 77. — 6) Koller IV. 77. 22*
