Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
318 ZSIGMOND FOGSÁGÁTÓL ad a somogyi conventnek Pécsről, hogy Tapsoni János mestert bizonyos birtokba iktassa be.1) Zsigmond király, ki a városok politikai és stratégiai jelentőségét fölismerte, azok oltalmára már az 1405-ben tartott országgyűlésen a városok jogait kibővíttette. Pécs városa is, melyet eddig a kiváltságok sánczoltak körül, ily törvényes intézkedés folytán zárkózottságából mindjobban kibontakozott. Régi falai, melyek, mint a Horváihy- lázadás eseményei igazolják, eléggé megrongáltak lehettek, ismét helyreállíttattak. 1416-ban szakítva a régi intézményekkel, Zsigmond Pécs városában tartatta meg az országgyűlést,i) 2) miről ez évi szeptember 3-án kelt oklevélben olvashatunk. A tanácskozmány határozatai magára a megyére, vagy Pécs városára nem voltak ugyan semmi befolyással ; fontos marad azonban Pécs történetében, mely ezzel mintegy a székvárosok sorába lépett, miután a megyei gyűléseket, mint azelőtt is, folyton Nagy falúban tartották meg. Pécs, Zsigmond előtt kedves lévén, gondoskodott, hogy Eberhard itt püspökké lehessen. Ez Zsigmond különös híve, de egyúttal népszerű ember is volt, mert mikor az országnagyok azt kívánták, hogy Zsigmond király által az idegenek részére történt adományozásokat visszavegyék; Eberhard püspök, kit szintén idegennek tekintettek, maga vezette az adományokat nyert idegeneket Zsigmond s az országnagyok elé, visszaadván a birtokukban lévő várakról szóló adományleveleket.3) A pécsi püspökség ügyeit ideiglenesen Fa Mátyás fehérmegyei kanonok vezette, mint vicarius; hihetőleg a pécsi kanonokok közt nem találtak olyant, kiben Zsigmond király megbízott volna. Fa Mátyás ismeretes előttünk amaz okmányból, mely Szent-Miklós hajdani községre (Cserkút és Patacs közt) vonatkozik. 4) Nemsokára azonban két egyéniséget is látunk a püspöki széken, Jordanus de Ursini bíborost, kit valószínűleg a pápa helyezett ide s ki az érte járó 3300 irt arany kinevezési díjat meg is fizette. Ez magát az okiratokban a pécsi egyház commendatariusának nevezi. Tehát nem volt püspök, hanem csak meg volt a hatalma, hogy a püspöki jövedelmeket húzza s abból a püspöknek annyit nyújtson, mennyit annak megélhetésére szükségesnek vélt. Oly pápai intézmény, melyet ha a pápák keresztülvihetnek, a hierarchikus pápa mellett a püspökök szolgahaddá süllyedtek volna. A másik Eberhard, a zágrábi püspök volt, ugyanaz, ki Zsigmond fogságát leírta, de ezt nem a pápa, hanem "'Zsigmond tette a pécsi püspökségbe helyettesítőnek. A két egyéniség oly viszonyban állott egymással, hogy Jordanus de Ursini, a pápa embere húzta a püspökség jövedelmeit, Eberhard pedig, ki magát okleveleiben a püspökség gubernátorának nevezi, megtette a munkát. i) Hazai okt. III. 269. — 2) Fejér X. 8. 860—867. — 3) Magyar Nemzeti történ. Schönlierr Gyula, 451. lap. — *) Koller III. 299.
