Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A HORVÁTHY-LÁZADÁSIG. 293 épületet kell érteni, miből az következtethető, hogy a kérdéses ház nem l’eküdt a várban.l) Saracenus de Padua, az első szomszédról, egy 1370-ki okmány is megemlékezik, mely Saracenus mesternek hívja s hivatala szerént Comes Camerae Quinque-Ecclesiensis. A király ugyanis ez évben a traguriak és phariak között fönforgó peres ügy elintézését László nyitrai püspökre és Saracenusra bízta.2) Saracenus egyébként még a Szerénái kamara comese is volt, kinek Nagy Lajos Cherso és Oszeró szigeteket adományozta, miket azonban nagy hamar elvesztett, mert a nápolyi király Gritti Györgyre ruházta azokat.8) A másik szomszéd csak camerarius lévén, látjuk, hogy e hivatalok igen előkelő állást képeztek az akkori időben, habár hatáskörüket, tekintve, hogy nevezett comes föntebb a nyitrai püspökkel bírósági Ítéletet mondott, nem tudjuk határozottan megállapítani. Kedvezményt kaptak XI. Gergely pápától doktorok, mesterek s tanulók, kik az egyetemen voltak, a mennyiben egyházi javadalmakat bírtak s tanulmányaik miatt e javadalmaiktól távol éltek. Javadalmaikat öt éven át, a napi distributiót leszámítva, megtartották.4) Látni való tehát, hogy az egyetemi folyam öt évet tett ki. Az egyetemi élet Pécsett se volt másféle, mint egyebütt, melyet azonban a korszak durva erkölcsei jellemeznek. Bonifácz pápa egyik bullájából olvassuk, hogy Benedek fia, György, zágrábi fiú, mint ifjú ember a pécsi egyetemen volt a tudomány igaz gyöngyét (scientiee margaritam) meríteni, társával, Fábián fia, Györgygyel de Szőllős. Ezek összeveszvén Jánossal, ki a város cancellárius papja volt; ez mind a kettőt meg akarván ölni, fölfegyverkezett. A többi tanulótársak azonban elárulták a dolgot a két jó barátnak, kik, hogy a bajnak elejét vegyék, az egyetem rectorához mentek, hogy a haragvó papot, ki szintén egyetemi hallgató volt, kiengeszteljék. A rector épen előadáson volt s kilépett a tanteremből, hogy a dühöngő cancellárius papot lecsendesítse ; ez azonban bottal támadta meg a rectort s fejbe akarta vágni, mire a tanulók a tanteremből kirohantak s a hátul álló Szőllősy György nyilat ragadott és János cancelláriusnak úgy a szemébe lőtt, hogy az harmadnapra meghalt.5) Ugyanaz időben egy másik hasonló eset történt, melyben az áldozat szintén Joannes cancellárius, miből látható, hogy ez a Joannes cancellárius költött név (az ügy emléke ugyanis az indulgentiákban maradt fönn). A megtámadott ellenfél több társával szövetkezett és állandóan fegyverkezve járt s egy alkalommal szólt egyik tanárjának (magister), feddené meg a támadót. A tanár meg is tette ezt, de János meg őt támadta meg s lakásáig üldözte. A megtámadott Benedek fia, György, nem mert haza menni, mert János lakása előtt kellett elhaladnia; — hogy tehát nagyobb biztonságban legyen, egy társát vette magához. Azonban János észrevevén őket, elkezdett nyilazni ; erről ezek látván, hogy veszély nélkül el nem távozhatnak, !) Koller III. 129. — äjJKoller 111. 107.“ - 8) Századok 1893. 89ö. —Koller 111. 174. fejér IK. 5. 110 — 8) Mon. Vat. I, IV. 281,
