Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya őskora a magyarok bejöveteléig

2'1

ŐSKOR.

hazai leleteinkből bőven ismert formákból azonban itt csak egy árat mutathatunk be (7-ik sz. rajz, 4. sz.), mert a többi formákról megyénk területéről, nines tudomásunk.

Harmadik iparágul az : így ag m ű vess éget találjuk megyénk neobthkori népességénél. Ez iparág termékei aránylag legnagyobb mennyiségben maradtak hátra leleteink között, abban a nagy tömegben azonban, mely rendelkezésünkre áll, fölötte nehéz azokat kiválasztani, melyek a tiszta neolithkorba tartoznak. Fölkutatott telepeink közül ugyanis egyetlen egy sincs olyan, mely pusztán csak a neolith-korban birt volna lakossággal;

mindannyi tovább virágzott a fémkorokban is, mely utóbbiak egy részének edényformái és agyagföldolgozó technikája is sok tekintetben folytatása a neolithformáknak és technikának. A legnagyobb nehézség abban rejlik, hogy sirleletek, melyeknek mellékletei viszonylag legjobb kormeghatározók, teljességgel nem állanak rendelkezésünkre a megye területéről e korból, holott különben is ép ez utóbbiak azok, melyek az ép darabokat szolgáltatják, míg a telepek keramikus tartalma legnagyobb részben töredékekből áll. Ez az oka, hogy nincs módunkban bemutatni mindaz edényformákat, melyek e korban a megye területén divatban voltak s a miért

6.