Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
246 SZENT-ISTVÁNTOL A negyedik utazás alkalmával Bertalan püspök már a menyasszonyt is elvitte magával. A követségben volt Dionyzius nádor, Jolánta közeli rokona, kinek IV. Béla később szemeit kiszuratta. (Roger, sir. Cap. 4.) Az esküvési ünnepélyt 1234. szeptemberben tartották meg, melyről a spanyol krónikák többszörösen megemlékeznek, Hioles Violanta Hiolesia Ardeura névvel nevezvén meg a királynét, kit a pécsi püspök és Dionyz nádor, Magyarország legnemesebb grófja s számtalan magyar követtek. Igaz, hogy Bertalan püspököt ez utazásaiban az a baj érte, hogy Praenestinus Jakab, a szentszék magyarországi küldötte, a püspökségtől való többszöri s huzamos távolléte miatt hivatalától fölfüggesztette, mi csak zsarnokságát igazolja, mert Magyarországban időzvén, tudnia kellett, mi járatban van a püspök Arragóniában. Ezen könnyen segített a pécsi püspök; a pápához folyamodván, ki 1234. decz. 15-ki átiratával meghagyta az esztergomi érseknek, hogy Praenestinus határozatát oldja föl. Sokkal nagyobb baj volt Bertalanra az, hogy a hosszú és sok kísérettel tett útak a püspöki javadalmat végkép kimerítették, úgy, hogy Bertalan kénytelen volt a püspöki javakat részben eladni, részben záloggal megterhelni. A kiadás 5000 márkára rúgott, minek következtében a Vaska-Szent-Márton körüli birtok 17 falúval teljesen elveszett. Később e birtok Rembald, a templáriusok praeceptorának kezébe került, ki azt 1254- ben Fülöp zágrábi püspöknek adta el s így a birtok többé vissza nem került. András király már az első utazások alkalmával bárói méltóságba helyezte Bertalant, most amaz okmányban, melylyel a püspököt kárpótolta, bárónak nevezi őt „Baro noster fidelissimus regis et regni nostri.“ A püspök valószínűleg még 1234-ik év végén, az Arragóniából való visszajövet után (de nem később, mert András király már 1235. évi november közepén elhúnyt) kapta a pécsi püspökségre nézve nevezetes oklevelet (Fejér 111. 2. 421.), melyben András király elmondja a pécsi püspökség részére tett korábbi adományokat; itt van az első, szent-István királynak már előttünk ismeretes oklevele, továbbá András király szabadalmi okirata röviden összevonva, végül egy újabb adományozás, melylyel a püspök három birtokot nyert, u. m. Nyárádot (Nagy-Nyárád), Bodát és Mázát. Valóban szép idők ezek s dicső napjai Baranyának, hol a püspök egy királyleányt kísér távoli országba, királyi vőlegényéhez. Mily tekintélynek örvendett Bertalan a pápa előtt, mutatja az, hogy 1236-ban IX. Gergely pápa a pécsi püspököt és pécsváradi apátot bízta meg (Fejér IV. 1. 38.) a nagyváradi püspök-választás alkalmával fölmerült vita elintézésével. Nagyvárad káptalana által saját kebeléből választott püspök ellen, a káptalan másik része az esztergomi káptalan rektorát választotta. 1239-ben intéztette el a pápa Bertalan püspök által ama régi súrlódást, mely a slavóniai templáriusok (az okiratok szerént ; fratres militiae templi)
