Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

A TATÁRDÚLÁS1G. 239 adat mondja, csak saját személyének adatott s nem a püspökségnek (pri­vilegium personale) s nincs is semmi bizonyíték arra, hogy az érseki palliumot a pécsi püspökök Ka Ián után használták volna, mégis később ez alapon szerezték azt meg. Az újonan megindított keresztes hadak az által teszik nevezetessé Baranyát, hogy 1189-ben Barbarossa Frigyes is itt vonult át hadaival. Falán püspöknek a földvári apáttal okirathamisítás miatt vitt pere e munka keretén kívül esik. Nemsokára a politikai téren új fordulatok álltak be, melyekben azon­ban Halán már nem volt oly szerencsés, mint korábbi éveiben. 1197-ben Imre király és testvére András között viszály támadván, Halán pécsi püspök s többen az ország főpapjai- és nagyjaiból, úgy lát­szik, András pártjához csatlakoztak. E viszály húzamosabb ideig tartott és Tamás főesperes (Hist. Salo- nit. Gap. 24.) azt jegyzi meg, hogy az ország nagyjai s majd az egész magyar had elhagyta a királyt és András vezérhez pártolt. Valószínű, hogy ily körülmények között Imre királyt Halán püspök ellen részben személyes boszú, részben az ártalmatlanná tétel eszméje vezérelhette, mi­kor a püspököt már 1197-ben azzal vádolta be a pápánál, hogy unoka­húgával vérfertőzésben él. Az első e nemű vád a már akkor idősebb Halán püspök ellen a pápánál, ki a fönforgó politikai viszályt ismerte, süket fülekre talált ugyan, de mikor a király a vádat ismételte s mint azt a pápai rescriptumból tudjuk, nemcsak leveleket, de követeket is küldött s megbízta Ugrin győri püspököt, hogy Halán ellen titokban a vizsgálatot teljesítse s e részben püspök-társaitól szerezzen értesítéseket. A győri püspök kötelessége szerént járt el megbízatásában s a pápa a magyar egyháznagyok többjétől amaz értesítést vette, kogy Halán püspö­köt tisztességes s ily bűnre képtelen embernek ismerik. Erre II. Incze pápa 1204. évi jannár 4-én levelet küldött Halán püspöknek, melyben inti, hogy unokahúgával való családiasságot s min­den kancsal gyanút kerüljön. E kétértelmű levél, mely részben csak intel- mül szolgálhatott, részben pedig a pápa gyanúját látszott igazolni, fegy­verül szolgált Halán püspök ellenségeinek kezében. Nemsokára ugyanis az esztergomi érsek elhalván, az akkori idők szokásai szerént az esztergomi káptalan egy része Halán püspököt jelölte ki az érseki székre, kiket az elhunyt Imre király után András is, mint kormányzó, pártolt s kikhez a váczi, veszprémi és nyitrai püspökök *s csatlakoztak, ellenben a kaptalan másik része János kalocsai érseket óhajtotta a pápa által az esztergomi székbe megerősíttetni. A mindkét fél részéről beérkezett postulatióra a pápa a pártok kép­viselőit személyes kihallgatásra maga elé idézte, hogy a kérdést igazsá­gosan dönthesse el. Ez alkalommal a vérfertőzés gyanúja újra fölébredt, sőt az ellenfél szentszéki procuratura a pápa előtt újra fölhívta Halán

Next

/
Oldalképek
Tartalom