Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TATÁRDÚLÁSIG. 227 nagy részét adományozással idegenítették el, a maradékíoldek pedig mint várföldek jogi természetüket megtartván, Koaszt várához csatoltattak. Innen magyarázható, hogy Koaszt várától oly messze eső s területi egységet megbénító helyen is, mint Yaiszló, találunk Koaszthoz tartozó várföldeket, melyek, ha eredetileg nyertek volna beosztást, azokat inkább kellett volna Baranyavárhoz csatolni, melynél nagyobb lett volna a területi egység, de ez azért nem volt lehető, mert ős megszállás folytán Siklós és attól nyugatra eső és Siklóshoz tartozó terület miatt Baranyavár és Yaiszló között nem lett volna semmi összefüggés, a mire pedig stratégiai szempontból a várispánságok föl virágzása idejében bizonynyal kellő gondot fordítottak. A másik vár, melyről e részben megemlékeznünk kell, Bőd a vára. Bodáról tudjuk, hogy az szintén királyi birtok volt, melyet 1234—35-ben II. András király Bertalan pécsi püspöknek ajándékozott. (Fejér III. 2. 431.) E birtok határjárásában megemlítik határ gyanánt Vár völgy ét. A régi határjárással egyezőleg e helyet ma is Várkapúnak hívják; a fölötte lévő szép alakulású hegyen feküdt a hajdani vár, mely azonban nem képezte ajándék tárgyát a püspökség részére. Gyanítani lehet, hogy egykor ez is ilyen várispánságféle terület volt, később azonban a viszonyok szabályoztatván, a várhoz tartozó népeket más osztályba sorozták, vagy más osztályú népnek adták a területet. így 1234-ben ott kir. udvarnokok voltak, kik a püspöknek történt adományozás után vagy megmaradtak az adományozott területen s más jogi állapotba jutottak, vagy a királyi birtoknak megmaradt várhoz szegődtek s maradtak tovább is udvarnokok. E királyi várra vonatkozólag semmi okmány sem áll rendelkezésünkre, csak annyit tudunk, hogy a hivatkozott okmányban megjelölt Őrsök (Erszeg) nevű falú, mely az okmányban adomány tárgyát nem képezte s mely a várhegyen túl lévő völgyben terült el, hajdan püspöki birtokot képezett, míg a XVII-ik század végén el nem pusztult s ma csak helyét és temploma düledékét látjuk az erdőben. Valószínű, hogy a várat és annak területét később egy pécsi püspök kapta meg, habár az okirat erről nincs is meg. Éhez képest most már megtudjuk alkotni egy megközelítő képét a megyének szent-István idejéből. A megye keleti oldalán egy nagy sávot kell képzelnünk, mely a Zengő-hegységnél kezdődik s melynek szélessége a Zengő- és Hármashegy s mely kiszélesedve a Duna felé vonúl. E terület nagy részben a pécsváradi apátság birtokaihoz tartozott, melyet északról keleti irányban magánbirtokok öveztek. Voltak azonban közte királyi birtokok is, minő pl. Fehéregyház (Szebény közelében), melyet szent-István csak később ajándékozott a pécsváradi apátságnak s azért az alapító-okmányban nem az adományozott falvak sorában áll, hanem utólag említi azt föl. Királyi vagyon tulaj15*
