Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
SZENT-1STVÁNTÓL 21(> (Fejéi’ III. 2431.) előforduló „terra Brittanorum“ a brittanok földje kifejezés arra enged következtetni, hogy szent-István idejében Magyarországba menekült angol herczegek, mely esetről számos krónika s legenda regél, Nádasd és Váralja vidékén nyertek a királytól birtokokat, minek folyományaként fölemlíthető, hogy Nádasdon 1296-ban fölemlített szt. királytemploma (Ecclesia sancti regio ; Árp. okt. X. 232.) szintén e körülményt látszik igazolni. Ezek lehettek okai, hogy oly bőven részesítette e vidéket atyai gondjaiban. E körülmények szülhették az eszmét, hogy Pécsváradon, melyet az időben Vas-hegy tövének neveztek, szent-István egy szent-Benedek- rendi apátságot alapítson. Az alapító-oklevél szerént a templom és monostor építése már az 1000-dik évben megkezdődött, s miután 15 év alatt megépült, azt a legnagyobb ünnepélyességgel szentelték föl, melyben az okmány szavai szerént az ország összes nagyjai részt vettek, kik valószínűleg Pécsett gyülekeztek s szent-Istvánnal együtt meritek Pécs- váradra, hol a fölszentelés alkalmával az alapító-okmányt a király maga adta ki. Ez okmány helyi történetünkre, az akkori műveltségi viszonyokat illetőleg, fölötte érdekes. Fölsorolja, minő iparosokat adott a szent király az apátságnak. Volt pedig ott az okmány szerént 110 szőllőműves, 36 szántóvető, 12 méhész, 20 vasbányász, 50 halász, 10 kovács, 6 bodnár, 12 esztergályos, 9 pék, 9 szakács, 3 fazekas, 3 tímár, 6 czukrász, 5 aranyötvös, 6 kocsigyártó, 4 molnár, 13 juhász, 3 lovász, 3 kanász, 3 vendéginas, 4 betegápoló, 5 harangozó, 5 fürdőszolga, kiket az okirat stubatoriu- soknak nevez. Az 5 aranyötvös mutatja, hogy az időben sok templom épült s aranydíszes ruhákban jártak. Szent-István törvénybe hagyta, hogy minden 10 falu legalább egv templomot építsen ; ez időben tehát általános volt a templom-építés, mely sok iparost foglalkoztatott, s ezek nagy része, az alapító-oklevél szavai szerént, az apátság javaihoz tartozó falvakban lakott. Az apátság falvai tehát a kor színvonalán állottak s az egyszerű földműves mellett iparosok laktak ott, kik gyaníthatólag részben úgy telepedtek be külföldről, részben mint hadi foglyok nyertek alkalmazást. E kornak Pécs város és Baranyavái megye történetében mindenesetre egy kimagasló alakja Mór pécsi püspök, kiről a legendák kilencz századra is élnek. Bonipertus püspök, úgy látszik, lemondott püspökségéről, hogy teljesen a király szolgálatának szentelhesse magát. Mór püspök 1036-ban foglalta el a püspöki széket, Bonipertus pedig csak 1042-ben halt meg. E két adatot a pozsonyi káptalannál őrzött ama misekönyvnek 1115-ig terjedő chronikonja szolgáltatja, mely könyv a „Latiatok feleym“ halotti beszéd által vált híressé. Mór püspök kétféleképeri köti le figyelmünket; részben ama legendákkal, melyek időfolytán róla keletkeztek, másrészt mint író is kiváló figyelmet érdemel.
