Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
Ó S K O R. 17 Az egész kulturréteg tele van a bedőlt falnak már említett tapasztöredékeivel, valamint egyéb emberi készítményekkel és ételmaradványokkal, melyek azonban nem mindenütt találhatók egyenlő sűrűén. Legnagyobb tömegben a tűzhely körül találjuk, mely a lakás legfontosabb része s mely különben is könnyen fölismerhető. Hollétét már a fölsőbb rétegekben elárulja az edénycserepek, szerszámtöredékek és égett állati csontok sokasága s biztosan ráakadtunk akkor, mikor a lakás padlatán erősen égett sártapasz-réteghez jutunk, mely vízszintesen lerakott edénycserép, vagy kődarabokból álló rétegre van tapasztva, mert a tűzhely ily egymás fölött váltakozó két-három, néha egész hét-nyolez rétegből áll. Az egymásra következő kunyhók elhelyezése nem szabályos. Itt-ott kanyargó sorban haladnak ugyan egymás mellett, de ez a sor is megmegszakad. Utczákat nem képeznek, inkább szabálytalan tereket zárnak olykor körül, legalább a butmiri ásatások térképe e félét mutat. Hazai leleteinkből — sajnos — nem rendelkezünk még ily fölvétellel. A legsajátosabb, a mit a neolithkori telepek berendezésénél eddig tapasztaltunk az, hogy a temetkezések is bent a telep kellő közepében, úgyszólván a lakások közt fordulnak elő. Butinkon ugyan, Hoernes idézett munkájának megjelentéig sírokat nem födöztek föl, de Lengyelen ezek képezték az ásatások alatt föltárt leletek oroszlánrészét. Kár, hogy baranyamegyei telepekről nincsenek e tekintetben pontos megfigyeléseink s így ebben is hézagos az e korbeli megyei telepek képe, holott a Makár- tetőről származó ép edényleletek a mellett szólnak, hogy ott is kellett ily temetkezéseknek magában a telepben előfordulni. A mennyiben a megye területén czülöpfalvak voltak, azoknak berendezése természetesen más volt. Ezekben eo ipso nem beszélhetünk veremkunyhókról, mert a kunyhó magas czölöpökre épült, melyre padlót raktak. A verem helyén a veszszőfonású, kívül-beliil sárral tapasztott falat találjuk, melyet semmi esetre sem égettek ki, de a czölöplakások egykori helyén is ott van a kulturréteg, mely az őslakosságnak a kunyhókból lehullott, vagy ledobált használati tárgyaiból és ételmaradékaiból keletkezett. E kulturréteg, szárazföldi czölöptelepek helyén, néha egész halmokat alkot, melyekben több réteg fekszik egymás fölött. Ezek az u. n. terra márúk, melyekből különösen Fölső-Olaszországban, a Pó vidékén sokat kutattak át s melyeknek analógiáit hazánkban Pigorini a Tisza vidékén megtalálta. A lakásokban s azok környékén, valamint a temetőkben találjuk e legrégibb lakosság kultúrájának emlékeit. E két forráshoz harmadiknak az őslakosság itt-ott elvesztett, vagy eldobott készítményei járulnak, melyeket a szórványos leletek gyűjtő neve alá foglalhatunk össze. Az a kép, melyet ezek nyomán megyénk első foglalóinak műveltségi viszonyairól nyerünk, nem is oly túlságosan szomorú, mint általában hiszik és ha nem is fejlett művelődés, nem is a vadság állapota. Műveltségének legfőbb anyagi alapja a kő, melyből fegyvereinek és szerszámainak legnagyobb részét készíti s ebben az iparágban valósággal
