Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

Szent-Istvántól a tatárdúlásig

Ama terület története, melyet ma Baranya vármegyének nevezünk, a magyarok alatt Szent-István uralmával veszi kezdetét.

Tekintve az egyes időszakok egyöntetű jellegét, az általános történet korszakokra osztandó. Szent-István politikai működése a keresztény vallás meghonositása s megszilárdítására irányulván, a történet első része bizonyos vallásos s mysthikus jelleggel bir. A szereplő egyének keresztény népek élén álló férfiak, püspökök, apátok. A megyék helyén a várispánságok vannak a nemzeti haderő képviselői, csekély politikai szerepléssel. E korszak a tatárdúlásig terjed, melyet tán legjobban a legendák korszakának nevezhetnénk. Innen kezdve az idő megváltoztatja a kor jellegét; egyes világi hatalmasok lépnek előtérbe egymás közötti küzdelmeikkel. Ezekben részt vesznek a vallás vezetői, velük együtt sülyedve, vagy emelkedve a siker szerint; ellenben a várispánságok fénye mindinkább elhalaványul s végre egészen elenyészik.

E korszak egyöntetű jellege Zsigmond király uralma alatt Zsigmond fogságával ér véget s azt legjobban az olygarhák korszakának lehet nevezni.

E kornak lezajlása után fölburjánzik az apró nemesség, mely hatalmas középosztályt alkot, megszilárdítva önmagát föl- és lefelé, hatalmasan kifejleszti a megyei intézményt, izmossá teszi ezzel magát az országot, míg a haderő alacsony színvonalából lassabban bontakozván ki, csak Mátyás alatt éri el a szükségletnek megfelelő magasságát. Ez a vármegyének igazi középkora.

14'