Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
LELETSTATISZTIKA. 207 ékítések; az utóbbi biztosabb, mert nagyságra nézve a tagok, különösen a szíjvégek és csatoknak, alkalmazkodni kellett a szíjak szélességéhez és egymáshoz is. Alig lehet kétség, hogy a 109-ik számú rajz 1-ső számú főszíjvég és u. o. az 5-ik számú csat egyazon övhöz tartoznak. Díszítésük jellege, valamint nagyságuk teljesen egyez. Díszítésük után ugyanez övhöz kell sorolnunk az ugyanama számú rajz 2-ik számú mellékszíj véget s a 111-ik számú rajz 5. és 6. számú mellékszíjdíszítményeit. Az ugyané számú rajz 4-ik számú csatnyúlványa, valamint a 109. számú rajz mellékszíjvége díszítés mintára szintén egyezők, de sokkal kisebbek, semhogy ez övhöz tartozhatnának. A kéttagú csuklós övdíszítmények fölső tagjainak mintája valamennyinél ugyanaz, de alsó tagjaik mintája és formája eltér s eltérnek egymástól nagyságra nézve is. A 110-ik számú rajzon a 2—5. szám alatt rajzoltak kisebbek, a 111-ik számú rajzon az 1—3. alatt rajzoltak nagyobbak, ennélfogva az utóbbiakat sorolhatjuk csak az első övgarnitu- rához tartozóknak. A 109-ik számú rajz 6, 7. számú egytagú övdíszítményeket nagyságuk utalja ez első övgarniturához. Az ugyané számú rajz 3-ik számú, hibásan egybe ragasztott, mellékszíj végek mintája az ugyanezen rajz 6-, 7-ik számú darabjaival díszítésre egyez, de sokkal kisebb azoknál, s így a második kisebb garnitúrához kellene sorolnunk. Mindazáltal díszítési mintája oly különleges, hogy ezt egész bizonyossággal nem mondhatjuk; hovátartozandósága tehát bizonytalan. Ép ily bizonytalan a 111-ík számú rajz 7-ik számú övközépdíszének hovatartozandósága is ; mi inkább az első nagyobb garnitúrához sorolnánk. Ezek szerént egy nagyobb fajta s egy kisebb övgarniturával lenne dolgunk. Az előbbihez sorolnánk a 109-ik számú rajz összes darabjait (a 3-ik szám bizonytalan) s a 111-ik számú rajz 1—3, 5, 6. és tán 7. számú darabjait. Az utóbbihoz a 110-ik számú rajz összes darabjait s a 111-ik sz. rajz 4-ik számú darabját. Ezeket egybevetve a Juhász-féle értesítéssel, az általa említett két sír tartalmát következőképen rekonstruálhatjuk : Az Archaeologiai Értesítő u. f. XVI. 159. lapján 6-ik szám alatt leirt lovas sírból való lenne: a) a nagyobb fajta övgarnitura, b) a 113-ik számú edény, c) egy elporlott zabla. Az u. o. 8-ik szám alatt leirt sírból lenne a kisebb fajta övgarnitura. Éhez a sírhoz, Juhász szerént, tartozik egy zabla, tehát ez is lovas sír, s egy liter nagyságú fekete edény. Ugyancsak a Juhász-féle gyűjteményből ismeretes tulajdonosuk második közleménye szerént (Archaeologiai Értesítő, u. f. 1896. XVI. k. 263.) a 117,118-ik sz. zabla s egy feketés bögre, melyet egy kengyelvas és egy háromszögű kisebb bronzdíszítmény társaságában leltek, melynek szögletein kiugró kerek tagok s ezekben szögecsek vannak. (V. ö. Törteli hon
