Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
LELETSTATISZTIKA 203 népvándorláskon sírmező esik s e részről származhatnak a Pécsről került, de lelőhelyük közelebbi megjelölése nélkül, egyrészt a in. n. múzeumba, másrészt a Juhász-féle gyűjteménybe került következő e korbeli leletek: Piacsek Károly és Petz Perencz ajándékából 8 sír leletei kerültek a m. n. múzeumba, melyek közül hat keletről nyugatra irányuló sorban (valószinüleg keletelve), a 7-ik és 8-ik pedig észak felé irányúiéban találtatott. Az első sír leleteket nem szolgáltatott. A 2-ik sírban volt : 1 drb fekete cserépedény; magassága 13’5, nyílás átmérője 10*5 cm. A 3-ik sírban 1 drb vas kés (a múzeumi jegyzőkönyvek szerént tőr, a mi, hogy tévedés, a tárgy méretéből is világos) ; hossza 11'5 cm. A 4-ik sírban 1 drb Constans-félo rézérem: 1)N CONSTANS PF Rev: FEL TEMP REPARATIO sík". Az 5-ik sírban 1 drb i'ekete cserépedény. Magassága 9, nyilásátmérője 8, fenékátmérője 5 cm. A 6-ik sírban 1 drb sárga mázas, füles korsó ; magassága 25, fenékátmérője 6 cm. és 1 drb bronz kapocs, ívalakú részén rovatokkal. A 7-ik sírban durva cserép füles korsó, vastőr (?) kereszttagja, vaskés, vaskampó, vasvessző, vastöredék és üvegedénydarabok, 7 drb. A 8-ik sírban 1 drb barna mázas, füles korsó ; magassága 13*5, nyílás átmérője 3'5, fenékátmérője 3'7 cm., 1 drb bronz stilus (iró- vessző), üvegpalaczk részek, Constantinus rézérme Coh. VI. 170. 549. Constans rézérme 3 drb. Cob. VI. 270. 160. Constans érmei 3 drb SMNO SMKB SM Cob. VI. 271. 167. Constantius érmei: 5 drb Coli. AT. 313. 223, 1 drb SMÄNf Cob. VI. 315. 238., 1 drb BSÎS Cob. VI. 317. 250, 1 drb. Cob. VI. 320. 272., 2 drb SMÂLB SMÄN Cob. VI. 321. 27!)., 5 drb Cob. VI. 352. 33. R. N. 165/1871. Vaslándzsa, vaskard, vasnyílbegy (120. számú rajz), Juhász-féle gyűjtemény. Licinius (307—323) átlyukasztott bronzérme. Juhász-féle gyűjtemény. Állítólag pécsvidéki mocsarakból, vagy a Sárvízből került elő egy rekeszes, gránátokkal díszített arany paizskeret. (Hampel: A Régibb Középkor emlékei Magyarhonban.) Szent-Er/.sébet (Püspök-). E küzséghen 1885-ben a jegyzőilak fölött, Varga János és Bertha Mihály beltelkein, az udvar egyengetése közben, mintegy hatvan csontvázra bukkantak, melyek közt hat mellett a ló csontváza is feküdt. Mindegyik sírban fületlen csupor és egy kis gömbölyű fülü ivóedény (v. ö. 113. számú rajz) volt, itt-ott Diocletianus és Domitia- nus-féle érmeket és kisebb bronz ékítményeket is találtak. (Archaeologiai Értesítő. U. f. 1885. V. 280. 1.) Csáky Zsigmond közlése szerént (Archaeologiai Értesítő. U. f. 1887. VII. 435—436.) a temetkezési hely három holdat, vagy nagyobb területet is foglal el. A sírok másfél öl mélységben, sűrűn, egy ölnyi távolságban voltak egymástól, rendes sorokban, fejjel keletnek, lábbal nyugatnak s annyi csontot leltek, hogy szekéren szállították el s egy régi kútba hányták. A lóval eltemetettek fejjel északnak, a ló hátulja délnek volt és az ember a lóháton ülve. Huszonnégy négyszögölnyi téren hat ember találtatott állítólag lóval eltemetve. (A föntebb is említett hat lovas temetkezés.) Bronztárgyak csak egynél találtattak; a mit a jelentő össze hírt szedni, azt még 1885-ben a múzeumnak
