Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
16 ŐSKOR. aztán sokszor kiégették, sokszor nem, de ha kiégették, azt a födél fölrakása előtt tették, mert a födelet, ha nagyon lesározták is, a mire semmi bizonyítékunk nines, ki nem égették, annyi egészen bizonyos, mert az a különben is hiányosan égett vékony sártapasz, különösen ha alul a gerendákat kiégetik, nagyon is megbízhatatlan födél lett volna túl merész architektúrájával és aligha arithmetikai pontossággal kiszámított teher elosztásával. Különben, hogy a rozsé-, szalma-, zsúp- és nádfödél a czélnak mily tökéletesen megfelelő dolgok minden lesározás nélkül, az bizonyításra nem szorul, hisz mind a három fajta lödéi ma is szemeink előtt van egészen ősi formájában földünk népeinek kisebb fontosságú, különösen gazdasági épületeinél. Ide mellékelt (1) rajzunkon mutatunk be ily kunyhó falából származó kiégetett sártapasz-töredéket. Rajzunk a tapasznak belső oldalát mutatja, mely a veszszőfonású burkolattal érintkezett s világosan tünteti föl a vesz- szők lenyomatait. A lakások alaprajza azonban nem mindig mutatja azt a szabályos derékszögű paraiellogramma idomot, a melyet Juhásznak a péesi és szabolcsi telepekéiről adott leírása után kell képzelnünk s nem is mindig áll egyetlen helyiségből. Ismerünk ugyanis tojásdad, sokszögű és néha nagyon szeszélyes formájú verem- lakásokat is e korból, úgy hazánk területéről, mint a külföldről. így nevezetesen a boszniai Butmir, melynek neolitkori telepe különben is rokonságot mutat a baranyai hasonkorú leletekkel, igen érdekes felvilágosításokat nyújtott e tekintetben. Hoemes Mór az e telepről közzétett munkájában öt jellemző alaprajzot közöl,1) melyek között Ja szabályos, derékszögű paralellogramma épen nem látható s a legegyszerűbb tojásdad, vagy inkább ellyptikus alaprajz. Az itt közöltek közül csak egy lakás áll egyetlen veremből, a többi mind egy vagy két mellékhelyiséggel van megtoldva, melyek kisebb öblösödések alakjában járulnak a főüreghez. E mellékhelyiségek legtöbb esetben mint előtornácz, ritkább esetekben (t. i. mikor kettő van) mint a tűzhely helye (konyha) szerepelnek. A lakások alaprajza, csak kissé gondos kutatásnál is, minden nagyobb nehézség nélkül megállapítható, mert az üreg belseje mindig erősen elválik, majd sötétbarna, majd fekete szinü, gyakran hamu és széntörmelékekkel kevert tömeget képező tartalmával, az u. n. kulturréteggel, az ásatlan földtől. E kulturréteg a verem közepén legmélyebb s csakis itt halad le 150—160 cmnyire, vagy mint Juhász megfigyeléséből látjuk, néha egészen két méternyire. Az üreg szélei felé mindinkább vékonyul az, a mi azt bizonyítja, hogy vagy lejtős volt a lakás padlata, vagy hogy annak oldalai mentén padkák vonultak végig, a mi sokkal valószínűbb. i) i) i) Hoemes : Die neolithische Station von’ Butmir. 9., 10. 1. 2—5. és 7-ik ábra. 1.
