Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
174 LELLTS l'ATISZTIKA. egyenes, másik lapja kissé kidomborodott, éle körszelvény idomban kihajló. Legnagyobb számmal vannak a tokos vésők, melyek változatos formáit, egyszerűen sima és egymásba rakott vonaldíszekkel ékített példányait a lí-ik táblán, 18. sz. rajzon állítottam össze. A (fül nélküli) tokos vésőknek mindig keskenyebb oldalát is föltüntette, mert a varrányok találkozásán ott van következetesen a nyél belé erősítésére szolgáló lyuk, mely a füles példányokon fölösleges. Az itt bemutatott idomok és díszítések egytől egyig ismeretesek bronzregiónlcban, de nem kizárólag sajátjai, mert o typust a többi régiókon végig kísérhetjük. Ugyanez áll a jelentékeny számmal képviselt sarlók (20. számú rajz) formájára. A sarlók, egynek kivételével (20. számú rajz, 12. sz.), mely a legegyszerűbb sarló-typust képviseli, mind a 2-ik typushoz tartoznak. Sajátsága, hogy van markolatba járó, vagy kívül reá erősítendő lemezszelvénye és a sarló köriilotéből kiálló pöczke, mely szintén az erősítésre szolgál. A szelvény úgy, mint itt is tapasztaljuk, domború vonaldíszítményekre nyújt alkalmat és tért. Leírás és magyarázat helyett, mely az ilyfajta díszítményeket úgy sem jellemezheti kielégítőleg, a főbb díszítményi motívumokat a II. táblán, 20. számú rajzon összeállítottam. Számos csonka kést látunk a leletben, néha a két végéről hiányzik egy darab (I. tábla, 19. sz. rajz, 1.), néha csak a pengéből maradt egy töredék (I. t, 19. sz. rajz, 7.), majd meg a többszörösen átlyukasztott nyéllemezt látjuk (I. t, 19’sz. rajz, 2,3,4). Fürészpen gécskék eleletben föltűnő jelentékeny számmal voltak (I. t., lí). sz. rajz, 3, 11, 12, 13, 15—19, 22), a meglévő töredékek mind más-más fűrészből valók ; kétfélék voltak a pengék, hegyesek és tompa végűek. Fűrészek hazai bronz-leletekben nem épen sűrűn és nem nagy számmal voltak, egész pengék épen ritkák. Az erzsébetfalvi leletben volt 3 egész, 9 töredék, az alsó-járaiban 5 töredék, a mező-sápiban 1 töredék, a maros-bogátiban és a beregszásziban csak töredékek fordultak elő. A finom, csipkézett szélű fürészpengék már a finomabb szerszámok közé sorozhatok, melyek a technika legalantasabb fokán nem szoktak alkalmaztatni. A fegyvereket három kardpenge töredéke (I. t., 19. sz. rajz, 18), néhány tőrből való csonka részlet (I. t., 19. sz. rajz,7,9,14) és néhány lándzsacsúcs maradványa (I.t. 19. sz. r.,8—10,24, 26,27) képviselik. Az ékszerek csoportjához tartozik a sok mindenféle karperecz, gyűrű, sodrony, karika, lemez, tekercs csüngő díszlet (IV. t.,21. sz. r.,), minők a bronzkor későbbi szakából való urnatemetőkben töbször akadtak. Jellemzők különösen a korongos tekercsek (IV. t., 21. sz. r.,10,17), érdekes afüles félkorong (IV. t., 21. sz. r., 20) s afüles lemezke, melyen alánczsalánczróllecsüngő apró tölcsér és pikkelyke. Figyelemre méltó apróságok azonfölül a trébelt közökkel díszített lemez(IV.t.21.sz.r. 9)s a ponczokkal kivert ékítményéi lemez-töredékek (I.t. 19. sz. r., 20,21 és IV. 1.12). Oly csekélységek e részletek, hogy eredetüket még sejteni se lehet. Ily apró tekercsek és pikkelyek vannak a simonyi leletben (Fehérmegye) is. V. ö. még Compte Rendu. Budapest', 1876. IL volume, II. partie, magyarul Hampel József a Bronzkor emlékei Magyarhonban. I. rész XCVII—C. tábla, II. rész 18-ik lap. Csole-pntfík partja. Babos bronz karpefecz. Belső átmérője 5‘3 cm.
