Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
NÉPVÁNDORLÁS KORA. 167 megyei bezenyei soros temetőben lelt rűnás föliratú fibulákat, melyeken két apácza, Arsipoda és Godahid, Isten áldását és minden jót kivannak a megajándékozottnak, valószínűleg két ily nevű salzburgi jámbor apácza küldte a keleten Avarországban lakó nővérnek. E térítések a mellett bizonyítanak, hogy megyénkben a nyugodal- masabb viszonyok keleztkeztek, újra megindult a társadalmi szervezkedés s a társadalmi tényezők ismét elfoglalták régi helyüket. A fényűző és gazdag uralkodó faj foglalkoztatta az ipart, a rendezettebb viszonyok nyomán föllendült a kereskedés, melynek közvetítői byzanczi, frank és itáliai pénzek voltak. A védelmi rendszer gyökeresen megváltozott. A római castrum-rendszernek semmi nyoma. Ha hihetünk a szent-galleni barátnak, a ki egy, a Nagy Károly avar harczait végig liarezolt öreg katonától, Adalberttől, hallotta adatait, úgy az avaroknak kilencz földvára volt, melyekkel főbb szállásaikat vették körül, melyek széles gyepükből állottak, a gyepük szélén czö- löpöket vertek a földbe, a czölöpök közét kövekkel és agyaggal töltötték meg, erre földet hordtak s az egészet cserjékkel ültették be. E várakat Eginhard, Nagy Károly életírója, hring-nek nevezi s a latin campus szóval magyarázza. E hringek egymástól 30—40 mértföldre voltak s a legerősebb a Tisza mentén volt. Hogy mindebből mennyi való, azt a kutatások mai álláspontján el nem dönthetjük, valamint azt se, volt-e ily hring a megye területén. Az avar uralom nagyjában hasonlított a liunnhoz, különbözött azonban a lakosság összetétele, melyre kiterjedt. A mi megyénket illeti, kétségtelen, hogy ott a hunnköri germán elem lényegesen megfogyott s helyét a szláv foglalta el. A kereszténység, úgy látszik, inkább ezek között terjedt, a mivel az uralkodófaj valószínűleg nem sokat törődött, ő maga azonban ragaszkodott ősi vallásához. Erre mutat legalább ama lovas-temetkezés, a melynak példáját a kassai sírmezőből ismerjük, valamint az is, hogy birodalmuknak megdöltével, mikor annak egy részét Nagy Károly Bajorországba olvasztotta be, a köztük is megindított erőszakos térítések 799-ben lázadásra bírják őket, mely az avar nemesség teljes kipusztítására és Pannonia elnéptelenedésére vezet. Uralmuk tulajdonképen már 791-től 796-ig folyt háborúkban töretett meg, melyeket Nagy Károly maga kezdett meg s Pipin fejezett be, ki egész a Tiszáig, a Khágán székhelyéig hatolt s azt bevévén, teljesen szétrombolta. Vazallus fejedelmeikről 805-ig van szó, kik népük töredékével Szombathely és Bécs között laknak az u. n. Hunalantban (Hunnia, Hunnország). Az avar uralom megdöltével ismét beállott az osztozkodásnak amaz esete, 127.
