Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
NÉPVANDOLAS KORA. 155 Rajtuk áttörnek a dakringok s elfoglalják a magyar északkeleti felföldet a Kőrös folyóig. • Fölöttük, Dácia északi részében, a valósziniileg szláv ven adókkal egyesült vandalok foglalnak helyet. Végül megmozdulnak a gótok, kik Tacitus idejében még a fölső Visztulánál a lugiak és ligek között, Ptolomaeus szerént pedig a venetek szomszédságában laktak s a Dnjeszter, Deneper mentén a Fekete tengerig nyomulnak, hol kettős birodalmukat megalapítják. E kettős birodalom határa a Dnjeszter, melytől nyugatra, a Balt nemzetségbeli királyok alatt, ill. a nyugati gótok, másként tervingek (erdei), később visigotok, keletre az A mai vérbeli királyok alatt a nyugati gótok, másként greutungok, a későbbi ostrogotok terjeszkednek. E kettős birodalom végső kifejlésében hatalmát az összes szomszédos népekre, sarmatákra, germánokra, dákokra kiterjesztette, egyesítvén a Dontól egészen a Dunáig csaknem az összes ger- mán-sarmata és szláv elemeket s hordozójává válván egy sajátos műveltségnek, mely reánk maradt emlékeivel világosan tanúsítja az antik műveltség hatását, de egyúttal bőven tartalmaz oly új, hogy úgy mondjuk, barbár elemeket, melyek az antik világéval semmikép se közösek.
