Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
A népvándorlás kora. A római hódítás csak igen kis időre állította meg a népek amaz áramlását, melyet a megye területe felé a korábbi időkben oly különböző irányokból észleltünk s igen csekély mértékben befolyásolta azt. Ha röviden visszatekintünk ez irányokra, melyekből az északi, mint a legkorábbi, az első árja lakosságot, a keleti, mint az előbbit időrendben követő, az első fémkorok turáni elemét, a déli, mely az előbbi kettőt színező és módosító középtenger körüli s végül a nyugati, mely a Rajna-vidéken kifejlett elegyes természetű nép- és kulturelemeket adta megyénknek; úgy az egész római hódítást ama déli kulturirány időleges túlsúlyra jutása képen foghatjuk föl, melynek előnye a többiek fölött abban áll, hogy aránytalanul magasra fejlett államhatalom szervezettségére támaszkodik s a történetírás segélyével legtisztábban állítható szemeink elé. De vajon elapadtak-e ez idő alatt a korábbi irányok nép fajokat és kulturelemeket öntő forrásai, avagy az a szervezett állami lét tudott-e gátakat emelni, hogy e forrásokból ömlő áradatnak megyénk területére való benyomulását megakadályozza? Erre a kérdésre már a föntebb elmondottak alapján is bárki megadhatja a tagadó választ. A déli irány e praepotencziája Octavianus alatt indul meg és Trajanus alatt nyer hivatalos szentesítést s az általa alkotott határokban annak terjeszkedése is elnyeri végleges határait. Ha az Octavianus és Trajanus közé eső kort vizsgáljuk, úgy ama nevezetes jelenség ötlik szemünkbe, hogy a déli irány nagyobb mérvű előnyomulásával a nyugati és keleti központokból indult tömegek nagyobb jelentőségű torlódása is indul megyénk felé. A nyugati központ, mely ez időben már mint a germánság fészke jelentkezik, felénk törekvő megmozdulásáról már megemlékeztünk s ennek külső formája a Maroboduus-féle államalakítás, mely a markomann és quad elemeket tolta a magyar észak- nyugati felföldre s tette a Duna északi partjain a provinezia közvetlen szomszédaivá. Körülbelül ezzel egyidejűleg válik megyénknek közvetlen szomszédaivá a keleti központ egy újabb kiömlése, a sarmataság, melyet, mint Nagy Géza véli, a belső ázsiai hiungm-k által megindított népmoz-