Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya őskora a magyarok bejöveteléig

RÓMAI FOGLALÁS KORA.

131

össze. Bő ujjú, bokáig érő fölső köpeny képezi, úgy látszik, az egész costume fődarabját s néha egy jellemző idomú, rojtos szélű kötény van előtte. Ritkán maradnak el az ékszerek, u. m. a már a férfiaknál is említett nyakpereczek a nyakon, széles lemezű, két hajlású karpereczek a kézen s néha a fölső karon is, végre a vállak tájékán föltűzött óriási fibu- lák, melyek majd egyenesen állanak, majd ferdén ülnek, de nem tudni, hogy az e féle ruházatnál miféle gyakorlati czéljuk volt, a hol, mint az emlékek tanúsítják, alig van mit oda tűzni. A bő fölső öltöny ugyanis ama helyen nincs fölhasítva, mint a görög chiton. Talán csak a kőfara77.

gólt ügyetlensége, hogy rendeltetésüket tisztán nem látjuk, vagy talán csak tisztán ékszer-rendeltetésük van.

A 76-ilt számú rajzunkon mutatunk be egy ily sírkő-töredéket, mely a pécsi .székesegyház lebontás alákerült múlt százévi oltárába volt beépítve.1) Kerek medaillonjában, a nézőtől jobbra, egy férfi elmosódott mellképe, balra egy nőé látszik turbánosan fésült hajjal, bekötött fejjel, a nyaknál kivágott ingféle ruhadarabbal és fölső köpenynyel, de minden ékszer nélkül.

A 77-ik számú rajzunkon bemutatott sírkőtöredék szintén Pécsről került a in. n. múzeumba.2) Balról ez is férfi, jobbról női mellképet mutat.

i; Arch. Ért. U. f. 1895 XV. 75. 2) U. o. R. f. 1881. XIV. köt. XLI. t. C. sz.

9*