Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
120 RÓMAI FOGLALÁS KORA. változtatását az által nyerte, kogy a melosi Tyché-typussal egyesíttetett. Ez utóbbinak főjellemvonása, hogy bal karját egy oszlopra támasztja. Ebből a typusból vette át szobrászunk az oszlopot, melyet aztán Aphroditénknél, melyet ő vizi istennőnek fogott föl, horgonynyal helyettesített. Ettől a csoporttól kölcsönözte a fölső test tartásának egy részét. A fejtartásban eltér úgy a Knidositól, mint a milóitól, legközelebb áll egy egészen késő terracotta szobrocskához, moly a sandálját megoldó Aphroditét ábrázolja. *) A kompoziczió zagy vasága daczára is tagadhatlan azonban, hogy a császárkor jobb alkotásai közétartozik; föladatát ügyesen oldja meg, munkája gyakorlott kézre vall, öntése kifogástalan; fölfogásában élénken illusztrálja e műstyl naturalisztikus irányát. Kora és eredete tekintetében bátran sorolhatjuk a pátkai és somodori triposok mellé. Szobrocskánkat Kőyágó-Szőllősön lelték. Aphroditénkhoz csatlakozik egy — sajnos — rossz föntartású bronz dombormű (lásd 65-ik száméi rajz), melyet egy gyűrűt, szegeket, kapcsot, bronzgyöngyöt, pálczát s a már ismertetett vám-plombot tartalmazó törmelék-lelettel együtt Mohácsról szerzett a m. n. múzeum. A szobrocska lolülete érdes és arezvonásai nem ismerhetők föl, de testidomai, tartása és a ruházat ránczainak alakítása görög időből való, művészi értékű motívumra utal, mely egy római gyári munkában maradt főn.2) Kisebb jelentőségű lemez domborművet ismerünk Mágocsról, mely Minervát ábrázol s mely szintén a m. n. múzeumba került. Nevezetesebbek ennél ama bronz-lemez domborművek, melyek egy Pécsett napfényre került ékszerszekrény (scrinium) oldallapjait ékítették. E szép darab többszörösen is méltattatott az irodalomban. Legelőször 1858-ban adták ki a bécsi akadémia közlönyeiben :i) egy színes kőnyomatéi táblán közlött rajzával együtt. 1873-ban Rómer ismertette az Acta nova musei nationalis hungarici czímű művében,4) hol képét egy Beszédes-tele, szintén színes táblán adta. Hampel jogos kifogásokat támasztván mindkét publikáezió ellen, 1881-ben újra közölte képét egy Klösz által készített fekete fénynyomatban, a mely lien helyrehozta előzőinek tévedéseit, éigy, hogy most ez emléknek lehetőleg pontos képét bírjuk. (Lásd 66-ik sz. rajz.) 1842-ben találták és pedig Rómer első közleménye szerént, a régi múzeumi jegyzőkönyvekből vett följegyzések alapján, Nendtvich gyógyszerész földjén. Azonban ugyanő később fölemlíti,5) hogy Máj er Móricz polyáni lelkésztől, ki állítólag e szekrénykét a m. n. múzeumban még mint egészet látta — úgy értesült, hogy ő, mint született pécsi, jól emlékszik arra, hogy azt nem az említett gyógyszerész földjén, hanem a püspöki vár alatt, a házak első sorában álló Weidinger Alajos könyvkötő és könyvp Furtwaengler : Collection Saburoff I. k. Pl. XXXVII. 2) Hampel : Arch. Ért. U. f. IX. 1889. 84. 1. 3) Sitzungsberichte 57. 1. 4) Rómer Desjardius : A m. n. muzenm föliratos emlékei. 44. 1., XIV. tábla, 89. sz. 5) Archaeologiai Értesítő. R. f. X. köt., 176. 1.
