Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya fekvése és kiterjedése
72 BARANYA FLÓRÁJA. A csomóviráguak (Aggregatae) rendjéből a gyökönke-féléket (Valerianeae) említjük föl első helyen. Ide tartozik a macska-győkönke (Valeriana officinalis). Virágzata buga, virágai testszinüek. A Mecsek tele van vele. Erdőkben, árkokban terem. Gyökere rövid, rostos ; hasznos gyógyszer. A szerbtövis, vagy tüsökgaz (Xanthium spinosum) a hatvanas években annyira elterjedt megyénkben, hogy már nemcsak a legelők egyes részeit tette hozzáférhetetlenné, hanem a szántóföldeken is tért foglalt. A buján tenyésző goromba gyom 1839-ben tűnt föl Európában. Regensburgnál állapították meg először. Sziléziában, Csehországban és Magyarországon terjedt el leginkább. A gyapjas állatok hozták be hozzánk kapaszkodó magvát, mely különösen a Duna-melléken kedvező talajra talált. A magyar kormány 1867-ben rendeletet bocsátott ki e tüsökgaz pusztítása végett s azóta csaknem minden évben megújítja a földművelésügyi miniszter e rendeletet. Ma már csak elvétve fordul elő. A tavaszi galambbegy (Valerianella olitoria), közönséges egérfül (Hieracium pilo- sella), mezei katángkóró (Cychorium intibus) száraz réteinken, mezeinken terem. Az utifűvelc (Plantagineae) családjából három faj van nálunk elterjedve: a széles útifű (Plantago major), a közép útifű (P. media) és a keskeny útifű (P. lanceolata). Leveleivel sebeket gyógyítanak, a levét pedig mézzel mellbetegek iszszák. A sikeresek (Proteinae) rendjéből csak egy fajt ismerünk : a farkas boroszlánt (Daphne mezereum). Kis cserje, levelei lándzsásak, ágai venye- gések. Gyümölcse piros bogyó. Hegyeken, hegyi erdőkben tenyész. Bogyói mérgesek. A puhánkafélék (Fagopyrinae) rendjéből fölemlítjük a puhánlca csikszárt (Polygonium fagopyrum) és a sóska-lóromot (Rumex acetosa). A csalánfélék (Urticinae) rendje nagy számmal van képviselve Baranyában. Mindenfelé található az apró csalán (Urtica ureus), a kétlaki csalán (U. dioica), a foltos holt csalán (Lamium maculatum), a kender levelű csalán (Galeopsis tetrachit). A közönséges kender (Cannabis sativa), melynek voltaképeni hazája Kelet-India és Perzsia, nálunk is bőven tenyész. A nép ebből állítja elő fehérneműit. A kitépett kendert álló vízben áztatják, hogy kérgét s a benne foglalt gyantanemü anyagot eltávolítsák, mely rostjait összetartja. Azután tiszta vízben kimossák, megszárogatják s kiti- lolják, vagyis a törékeny részeket elválasztják a rostoktól. A megmaradó szálakat kifésülik s fonalat készítenek belőle. A fonálból pedig szövik a pompás erős vásznat. Magvaiból olajat szoktak kisajtolni. A fölfutó komló (Humulus lupulus) vadon tenyész. Frigyes főherczeg bellyei uradalmában mesterségesen s nagyban termelik. A kenyérfafélék családjából (Artocarpeae) ismeretes nálunk az édes fügefa (Ficus carica), mely azonban csak kertekben, erősen védett helyeken díszlik. Az eperfa (Morus) két faja : a fekete (M. niger) és a fehér (M. alba). Az utak mentén gyakori, de külön is tenyésztik a selyem-hernyók etetésére. Az amerikai boglárka (Platanus occidentalis) a ritkább fanemek közé tartozik.
