Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
650 KÖZGAZDASÁG. nerálásáig, a jobb időktől maradt készlet mellett idegen származású borokat közvetít. Állatkereskedelmünk az, mely nemcsak megtartotta egykori jelentőségét, hanem a szőllők elpusztulása következtében megyénk lakosai az állattenyésztés intenzivebb űzésére lévén kényszerítve, egyre nagyobb dimenziókat ölt, minek állandósí ására jótékonyan hat több községünknek régibb idő óta hires vásárainak élénk állatforgalma. A gabona-kereskedelem helyett ma domináló szerep jut az ipar termékeivel való kereskedésnek, melynél, a mennyiben azokat a megyei ipar állítja elő, a közvetítő kereskedő munkáját szintén maga a termelő teljesíti. Eltekintve a rómaiak s a népvándorlások korától, mely utóbbiban kereskedelmünkről szó se lehetett, Baranya kereskedelmének első nyomaira a 9-ik század utolsó éveiben találunk. 890-ben kiadott oklevélben ugyanis Arnulf német király Vittmár salzburgi érseket Pécs városa várnainak és szőllőinek birtokában megerősíté. Vámok fölállításának föltétele pedig az élénk forgalom s így megyénknek a 9-ik században már számottevő kereskedése volt. A vezérek idejéből a kereskedésre nézve sincsenek adataink; annyi azonban kétségtelen, hogy uralkodásuk ideje alatt, ha kereskedelmünk nem öltött is nagyobb arányokat, de nem is hanyatlott, mert már szent- István Pécs lakosait a későbbi királyok által több ízben megerősített s kibővített kereskedelmi kiváltságokkal ruházta föl. Kereskedelmünknek bölcsői és tovább terjesztői ama helységek voltak, melyek megyénkben a pécsi püspöki szék s a pécsváradi monostor körül feküdtek. Nagyobb lendületet nyert kereskedelmünk III. Béla alatt, ki 1190-ben kelt oklevelében a pécsi püspöki templom jobbágyainak oly szabadalmakat adott, melyek a sz. kir. városok polgárai szabadalmait jóformán megközelítették. A pécsi püspökséghez tartozó területen lakó nép az egész országban áruival, vagy termelvényeivel szabadon utazhatott, vámot nem fizetett. Se Pécsett, sem a püspökség területén vásárjoggal fölruházott más helységben királyi pénzváltó nem telepedhetett le, a pécsiek szabadon válthatták be, a hol akarták, pénzüket vagy áruikat az országban forgalomban lévő pénzre. A kereskedelem tárgyait kiválólag a mezőgazdaság szolgáltatta (gabona és bor), e kívül az állattenyésztés, mely az Árpádok alatt nagy terjedelmű lehetett, mert a szarvasmarha- és lóállomány a pécsi püspökség javára a baromfiakkal együtt tized alá esett. Az iparczikkek közül legfölebb a liszt és ruhanemüek képezhették az e czikkekben csekély forgalom tárgyát. Az adás-vevés megyénkben is csere által történt úgy a kereskedelmi áruknál, mint az ingatlanok vételénél is a forgó pénz ritkasága miatt, mi az árakat annyira lenyomta, hogy kisebb értékkel bíró kereskedelmi áruk készpénzen nem is voltak megvásárolhatók, mert az értéküknek megfelelő pénz nem volt forgalomban. így 1220-ban Bartholomäus pécsi püspök Ürögh faluban 3 márkáért egy malmot vásárolt a hozzá tartozó telekkel együtt s ugyanannyiért 2 szőllőhegyet a pécsi határban,
