Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
KÖZGAZDASÁG. «14 sem a porczellánhoz nem tudták az edényeket osztályozni, „porczellán- fayence“-edényeknek nevezték el a leghíresebb keramisták a pécsi gyártmányt. A gyártmányokat e kiállításon az arany-éremmel, Zsolnayt pedig a franezia „becsületrend“-del tüntették ki. A kiállítást látogató közönség egyre vásárolta a gyár által a lehetőségig többször pótolt edényeket s annyi megrendelést kapott, hogy nagyobbítás mellett is 8 évig volt szorgos munkával ellátva, a mihez járult az is, hogy a bécsi hires Wahliss- czég 10 évre szerződést kötött Zsolnayval, mely szerént az összes díszgyártmányainak egyedüli kizárólagos vevési és terjesztői jogát az egész kontinensen, Magyarországot kivéve, hol gyártmányainak forgalomba hozatalát illetőleg Zsolnay szabad intézkedbetést tartott fönt magának, megszerezte s ezzel a gyártmányok értékesítésével járó gondoktól Zsolnay megszabadulván, egész tevékenységét gyárának megnagyobbítására s a gyártási technika tovább fejlesztésére szentelhette. A szomszédos kisebb- nagyobb telkeket összevásárolta, porczellánégető-kemenczéket és műtermeket épített, a munkások számát tetemesen megszaporította, külön szobrászokat és mintázókat alkalmazott s egy másik 60 lóerejü gőzgépet állított be. Fősúlyt kezdett fektetni az építészeti terrakotta-majolika díszítmények gyártására s e mellett 1884-ben egy külön kőanyagsajtoló-gyárat két égető-kemenczével rendezvén be, megkezdte az addig kizárólag külföldről importált porczellán-szigetelők és kőagyag-csövek gyártását is. A majolika- és fayence-gyártmányokkal Zsolnay oly gyorsan hódított tért, hogy azok 1884-ben már igen nagy mennyiségben szállíttattak külföldre, Német-, Franezia-, Angolországba és Északamerikába. Az 1885. évi budapesti kiállítás alkalmával Zsolnay működése ismételve a legnagyobb elismerésben részesült s a Ili-ik osztályú vaskorona-rendet nyerte. Minden újabb elismerés csak növelte Zsolnayban az ambicziót a gyárnak művészi irányban való tovább fejlesztésére s a jelenlegi terjedelem felé most már rohamosan haladó megnagyobbítására. A spódium-gyártást, melyet 1872-ben kezdett, 1886-ban beszüntette, az épületet lebontatta s helyére egy nagy kiterjedésű külön kályha- és terrakotta-gyárat építtetett 7 égető-kemenczével; 5 év múlva egy nagy 3-emeletes porezellánégető-kemencze épült kizárólag szigetelők kiégetésére; 1893-ban 4 nagy kettős új szerkezetű kemencze szobrász-czikkek égetésére, a következő évben újra 4 nagy égető-kemencze, melyek mindegyike 15-ezer szigetelőt éget ki 48 óra alatt, továbbá egy terjedelmes raktár a gyári iparvágány mentén s egyszersmind egy 150 lóerejü gőzgép állíttatott be. A gyár jelenleg IOV2 kát. holdat tevő területet foglal el, melyből közel 2V2 hold van beépítve. Van kettős iparvágánya, posta- és táviró- hivatala, alsófokú ipariskolája, gyári betegsegélyző-pénztára, külön tűzoltósága, teljesen fölszerelt gépész-, lakatos-, kovács-, asztalos-, kerékgyártó- és szíjgyártó-műhelye s az elektró-technika czéljaira szolgáló porczellán-czikkek szigetelő képességének megállapítására egy 100 elemes battériával fölállított aperiodikus Siemens-féle tükrös galvanometer mérő-eszköz, az állam részére szállítandó szigetelőknek az állami közegek által darabonkénti
