Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
KÖZGAZDASÁG. 611 Esztergályosaink, kiknek száma 1882-ben 37, az 1894. évben pedig 63 volt, csupán megrendelésre dolgoznak s kisebb raktárt a legszükségesebb mindennapi czikkekből egy pár jobb üzletmenetnek örvendő iparos tart. Szépen berendezett s szobrászattal összekötöd /a/aragó-ipartelepe Jiratkó Albin képfaragó és oltárépítő iparosnak van, mely házaknak czementtel való díszítésével is foglalkozik. Üzletköre a környékre s Hor- vát-Szlavonországra terjed ki s e vidékről, jeles szakképzettségéről tanúskodó készítményeivel, a behozatalt teljesen kiszorította. Székcsinálással Baranyában 11 iparos foglalkozik, közte 5 Pécsett. Ács-iparosaink száma egy éztized alatt megkétszeresedett. Volt ugyanis ács 1882-ben 92, az 1894. évben 180. Pécsett 2 nagy ácsipartelep van, melyek mindegyike 25—30 munkást foglalkoztat átlag. Legtöbb ácsiparos van a dárdai és mohácsi járásban. Építő- ip a r_ Ez iparágunk képviselőinek számát az évről-óvre növekvő foglalkoztatás nagy arányokban növeli. Volt ugyanis Baranyában : 1862 1882 1894 Építész..............................5 15 21 Kőműves ..................... 76 228 601 Cserepes..............................8 15 18 Építőmestereink munkásságának megyénkben az utóbbi években a magán- és középítkezéseknél tág tér nyílott s a bizalomnak derekasan meg is feleltek. Schlauch Imre pécsi építész jeles szakképzettségét dicsérik a monumentális pécsi nemzeti színház, nemzeti kaszinó, iparkamara, duna- gőzhajózási-társaság, katholikus kör stb. díszes nagy épületei. IKő-, föld.-, agyag- és üveg-ipar. Megyénkben egyik legnagyobb terjedelmű s kiváló szakerőkkel képviselt ez iparágunknál első helyen kell említeni a mély kutató elme és művészi erő által létrehozott termékeivel a világ összes piaczait meghódított pécsi Zsolnay-gyárat. A magyar műipar terén ma az elsőség határozottan Zsolnay Vilmost illeti meg, kit a modern magyar műipar megalapítójának és mentorának tekinthetünk. A soproni iparkamara 1860—62-ik évi jelentésében a pécsi agyagárugyárat még csupán annyiból tartotta fölemlítendőnek, hogy égetett agyagból, vagyis inkább Sydcrolithból és Terralithból már több év óta épületi és kerti díszítményeket, öblönyöket, Íróeszközöket, tűzhatlan téglákat, Wedgewood és közönséges főzőedényeket készített. A gyár ekkor még csak 6 esztendeje állott fönt s a jelenlegi tulajdonos atyja birtokában volt, ki 1854-ben nyújtotta be kérvényét a soproni kamara útján a cs. kir. baranyamegyei hatósághoz az iránt, hogy egy kőedény-gyár alapítására az engedély megadassék. A gyár a kérvény benyújtása idejében már 33*
