Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
580 KÖZGAZDASÁG. kétszer tartattak. I. László s Kálmán alatt a szerzetesek már fölhagytak a kézművességgel s a monostorok jobbágyai űzték, megadván ezzel is mintegy a lehetőséget az igazi iparos elem létesülésére és megerősödésére. Hatalmas lökéssel vitték előre megyénk iparát is a kézművességi ismeretterjesztésre alkalmas keresztes háborúk, még inkább Horvátország meghódítása. A XII. század végén (1190.) a malom-ipar már erősen ki lehetett fejlődve megyénkben, mert egyedül említik az iparok közt, melynek termékeiből a templomi szabályok szerént a pécsi püspökségnek tizedet kellett adni. A következő század évei a városokban az ipari gyarapodás évei valának s iparos elemünk vagyonosodása kézművesbeli ügyességük természetes következménye volt a tatárpusztításig. Az iparban való haladás meleg ágyaiul Fessier által föltüntetett városok közt Pécsnek első rangú helyet kellett elfoglalni, mert az iparnak a biztos menedékhelyet a védfalakkal erősített városok adták meg. Itt honolt a munka, fejlődhetett a kültámadások elleni megvédés biztos tudatában szilárd alapon az ipar. Pécs a védfallal körül vett városok legerősebbjeinek egyike volt, melynek védbástyái romjai ma is állanak. Az így kifejlődött iparunkat az 1241-ik évi mongol invázió sem ölte meg csírájában. A IV. Béla által behívott német, frank és olasz kézművesek egyrésze városainkban is kényelmes lakhelyet s a miénknél nagyobb fokra fejlődött s tökéletesebb eszközökkel dolgozó iparuk gyakorolhatása czéljából alkalmas műhelyek berendezésére szükséges bő föltételeket megtalálta. A szorgalmas idegenek ipari tevékenységének kézi ügyességüknek megfelelő mérvben való állandó nyilvánítását elősegítették a nemesek közt mindinkább lábra kapott fényűzés, a kereskedés által már emelkedő városok, melyek közé Pécsnek is tartoznia kellett, s különösen a czéhek, melyek ez időben kezdtek létesülni általában az egész országban, így a mi megyei városainkban is, hol különösen a németek az ő iparos egyesületi szervezetüket bizonyára jókor meghonosították. A vegyes házbeli királyoknak az ipar termékeit is közvetítő kereskedés emelését czélzó s a városok jogait kiterjesztő intézkedései következtében megyénk iparos-elemeinek vagyonosságát is kedvező színben tünteti föl az, hogy az Irugh-patakon álló malom, melynek fele Demeter szűcsé volt, másik fele Dominik bíróé, már 48 márkára becsültetett, a mi az időben tekintélyes összeg volt. A megyénkben már ekkor élénk kereskedés azonban az ipari termékeknek csak a belföldi fogyasztók közt való közvetítésére szorítkozhatott, mert hiszen a mesterek száma az egész országban sokkal csekélyebb volt, semhogy keresettebb kézműveket s jelentős mennyiségben külföldre szállíthatott volna a magyar kalmár- ság. A közeli vidék szükségletét nemcsak bőven födözni voltak képesek, hanem az országban messzebb vidéken is kiterjedt piaczot szereztek maguknak s a XIV. században a beivillongások ellenére, melyek az ipar virágzásának nem kedveztek, már virágzó textil-iparunkról tanúskodnak az okmányok. Ulászló (1495.) ugyanis Pécsre jővén, Zsigmond királyi kincstartó számadásai szerént a királyi kocsik részére szükséges 11 vég pécsi
