Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
574 KÖZGAZDASÁG. Mint halászatunkra kedvezőtlen változások fölemlítendők: 1. Az ártér és a főtavak általános ellapályosodása az árvizek következtében. 2. A szrebraniczai dunai átvágás, mely jelentékeny és jó halászatot tett tönkre. 3. A Drávának Eszéknél a bellyei ártérbe történt beömlésének elzárása gát által. A halászatot előmozdító változások : 1. A több mint 25.000 holdnyi nagy kopácsi ártéri halászterületnek elzárása, melyben magas vízállás mellett sem halat fogni, sem abba halásznak bemenni nem szabad. 2. A kopácsi töltésnek létháti átszakadása, mely 1876-ban kezdődött és akkor 14 öl mély volt. Ma ez egy több hold területű mély tó, melyben a halak, különösen pontyok és süllők a nagy árvíz leapadása után szívesen meghúzódnak. Az összes említett kedvező és kedvezőtlen tényezők végeredménye az összehasonlított időszakok számarányában mutatkozik, mely szerént volt az 1888—1893-ik évi halászati eredmény 2.761.133 klgr. az 1864—1869-ik évi „ „ 2,007.692 klgr. E szerént az előbb említett időszak 763.441 klgr. eredménytöbbletet mutat, mi átlagos számítás szerént 125.573 klgr. többlet évenként. A halászat jövedelmét emeli a halárak fokozódó emelkedése és egy bizonyos rezervált üzletmenet, mely abban áll, hogy oly időben, mikor a halárak alacsonyak, a halászatot egészen beszüntetik. A bellyei uradalom ártéri halászainak nagy része nem társulatbeli halász s többnyire magyar parasztgazdák, kitartók, vastermészetüek, kik varsákkal, útvesztőkkel és nagyhálókkal halásznak ; csak kevesen lépnek társaságba s űzik az apróbb tavakban a húzóhálóvali halászatot. Ha tele az ártér vízzel és van benne hal, akkor e gazdák halászok ; télen gazdasági munkát végeznek, vagy halászati eszközöket készítenek és javítanak. Ha megindul a halászat, a halász este állítja föl varsáit, melyből a fogott halakat reggel kiszedi és a vásárhelyre viszi. Nappal a varsákat többnyire fákra, oszlopokra, vagy nádra terítik, mert a meleg ártéri vízben a hálók nagyon hamar elrothadnának. Halászati időben a halász eledele kizárólag hal, kenyér és vöröshagyma. A halakból vagy halpaprikást (halászlé), vagy nyársonsültet készítenek. Erre az ártér vizét iszszák, mely gyakran 3—4 hónapig, sőt néha tovább is az árteret öntözi. Ez életmód mellett ez emberek frissek, erősek, izmos alakok mindannyian. A vetőhalászok, a főtavak és a Duna halászai többnyire társulati, vagyis hivatásszerű halászok és nagyrészt német anyanyelvűek. A halászat különböző módjai szerént nagyobb társaságokban dolgoznak s halászati foglalkozásuk a hálókra és csónakokra nagyobb tőkét igényel. A halászat ideje alatt az ártérben laknak. Kéthetenként egyszer haza szoktak menni kenyérért és fehérneműért. Nyáron, mikor lehetetlen a tóban halászni, kisebb halászati eszközökkel is dolgoznak, csakhogy a magyarok ebben őket nagyon túlszárnyalják. Baranyában is nagy különbség van halász és halász közt. Az ártéri halászat megköveteli a halak szokásainak pontos ismeretét és az ismere-
