Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
572 KÖZGAZDASÁG. Halkivitel tőlünk csak őszkor, télen, vagy tavaszszal volna lehetséges, mikor a halak élve tartályokban, vagy holtan jég közé csomagolva szállíthatók. Ha a Duna, vagy Dráva vize annyira megárad, hogy az ártér vize a nádasokba hatol, akkor a hálóvali halászatnak vége van. Ez állapot heteken, sőt hónapokon át tarthat. Ha őszkor a nagy halászat már megkezdődött és ezt a beálló viz- áradás egyszerre megszakítja, megesik, hogy a fölriasztott halak a tavakból a Dunába szöknek, mert a halászati törvény értelmében nem szabad elzárásokat eszközölni. A töltések között fekvő vizek haleredménye nagyon keveset jövedelmez, — kiviteli üzleteknél ez épen nem jöhet számításba; csak akkor fordul elő e vizekben is sok kárász, nyálkáshal, csuka és ponty, ha a töltés közelében lévő, mélyen fekvő legelő-parczellák, mint Sárokerdő, Bátsziget és Ludas, a fölnyomuló vízzel megtelnek s ha a vizet onnan 1—2 évig nem lehet kiereszteni ; e halak azonban nehezen foghatók és a sűrű nádasok kiszáradásával ott többnyire tönkre is mennek. A töltéssel körülvett holtvizek (holt Duna-ág) tudomásunk szerént halakban szegények, mert a halak ott télen a nagy hidegtől, nyáron a viz nagy átmelegedése következtében elpusztulnak és mivel e régi vízfolyások egészen el vannak partozva, a benne élő halak élelem-hiány miatt nem igen szaporodnak, soványak és rosszízűek. Ha a tavaszi áradás beáll és a viz kezd az ártérből kiömleni, úgy a viz a mély hulló-árkon keresztül a kopácsi tóba ömlik, melynek sima vizfölülete körülbelül 200 kát. holdat tesz ki; innen és a Hulló laposparti helyeiről az ártér hamar megtelik vízzel. Habár a Nagy-Dunából is vezetnek az ártérbe természetes árkok, az ártérnek mégis a Hulló a legtermészetesebb vizere. A vízzel egyidejűleg halak is jönnek a folyókból, melyek a tavakban levőkkel együtt mennek az ártérbe, ott szaporodnak, fölnőnek. Az ikrákból milliónyi hal fejlődik, melyek kedvező időjárás mellett hamar megnőnek. A fiatal halak többnyire a sekélyebb helyeken, vagy a vízinövényekben gazdag mélyebb tavak fölszinén tartózkodnak. A nagyobb halak nyáron nappal a tavak mélyében, vagy a nádasokban vannak és csak éjjel látnak táplálék után. Ha békében vannak a halak s a helyet egyébként kedvelik, úgy megmaradnak az ártérben ; ha azonban a fölállított fogókészülékek és a lárma nyugtalanítják őket, úgy kerülik a tájat és a Dunába szöknek, mit leginkább nagyobb ikráshalakról állítanak. Igazolja ezt ama tapasztalat, hogy az egészen nagy pontyok csak is a petelerakás idejében voltak láthatók és foghatók, — ennek elvégzése után pedig olyan nesztelenül tűntek el, mint a hogyan jöttek. Nagy ponty csak is a voltaképeni halászterületen látható. Ugyanaz a természeti ösztön, mely a madarakat megszokott fészkeikhez visszatéríti, tapasztalható a halaknál is. Ha apad a viz, úgy a nagyobb halak — mint a pontyok és süllők — azonnal a Dunába mennek.
