Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
566 KÖZGAZDASÁG. A társaságnak ellenben kötelessége volt a zsilipet naponként kétszer megvizsgálni, hogy vájjon nem vájták-e alá a halak, mi búvárkészülékkel történt. Ilyesmire csakis magyar halászok alkalmasak, kik különben is az ártéri halászok nagyobb részét képezik. Vén, jól megtermett ivó-pontyokat igen nehéz volt elzárni és ha a vízállás hosszabb ideig ingadozott, úgy ezek minden elővigyázat daczára is találtak alkalmat a megszökésre. Rohamosabban emelkedő vízállásnál a zsilipeket fölemelték és ez volt az a pillanat, melyben sok hal a Dunába szökött. Mondtuk, hogy a halak a viz apadásával az ártérből ösztönszerüleg a folyóba törekszenek. Ez az ösztön a vén halaknál jobban van kifejlődve, mint a fiataloknál és nagyon erős, rögtöni apadásnál maradnak csak időHalász-tanya a mohácsi szigeten. sebb halak is az ártér tavaiban vissza. Egyedül az ivó-hal nem megy ki szívesen az ártér tavaiból, vagy talán nem találja meg az útat a gyakran több km. távolságban fekvő csatornához. Addig, míg az egymástól már különálló tavakban s a nádasban viz van, a halakra nézve nincs veszély; ha a viz még jobban elpárolog, vagy beszárad s ha a tó nagyon lapos, úgy a viz a nyári hónapokban valóban forró lesz. A vizi-növények és moszathalmazok, melyek mindinkább sűrű tömeggé húzódnak össze, rothadni kezdenek ; gázok fejlődnek, melyek a vizet úgy megrontják, hogy a halállománynak nagyobb része elpusztul, vagy a pióczának, csíkbogárnak és más halellenségeknek esik áldozatul. Hében-korban a Dunának, vagy Drávának az utolsó pillanatban beálló áradása millióit menti meg az ilyen pusztuló halaknak. Ha a tavak
