Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
564 KÖZGAZDASÁG. A beteg bal színe világos viaszsárga. Ha lehet a beteg halat gyorsan a Dunába szállítani, úgy csakhamar teljesen helyre áll. Ezt megfigyelni többször volt már alkalmunk. De azért a halak betegségére nem leliet mindig rájönni; míg ezt esetleg észrevesszük, a halak már elpusztultak. Mesterségesen vágott lékhez a beteg hal soha se úszik. Egészen világos az, hogy a kihalászással karöltve járó nehézségek mellett az eldöglött és elcsigázott halaknak csak kis töredékét kapjuk. Néha a pusztulás a halak között megszűnik, még mielőtt az egész halállomány tönkre menne. A külső ártéri halak rögtön meg vannak mentve, a mint a Duna és a Dráva áradása idejekorán beáll és a viz a veszélyeztetett tavakba befolyik. A jég eltakarodása után az oly tavak, melyekben a halak eldöglöt- tek, kiállhatatlan bűzt terjesztenek. Azonban az ilyen katasztrófák után nagyon kevés döglött halat találhatunk. Lenn feküsznek azok a viz fenekén, föloszlásuk annyira előrehaladt, hogy már nem úszhatnak a viz föl- szinén és senki se gyanítja, hogy hány millió, előbb élő lény fekszik holtan a viz fenekén. Gyakran a hal vész csak tavaszkor, a jégolvadáskor áll be és ilyenkor a jégtől megszabadult viz föiszinén, vagy a partokon tömegesen láthatni a legkülönbözőbb fajú döglött halakat. Az utolsó nagy halvész Baranyában 1892-ben volt, mikor a bellyei és kopácsi tavakat érte ez a balsors. A halászok a halvészt általában oda magyarázzák, hogy a jég elzárja a levegőt, a vízben lévő levegő pedig ez által megromlik, mi a halak pusztulását vonja maga után. Véleményünket senkire se akarjuk ráerőszakolni, de azt hiszszük, hogy a víznek teljes, egészen a meder aljáig való kihűlése teszi a halakat betegekké — és ettől is pusztulnak el, alkalmasint akkor, ha a viz legalsóbb rétegeinek hőmérséke négy foknál is alább száll; mert ha csak a levegőt zárná el a jég, úgy a halvész vékony rétegű jégnél is beállana, mert az ép úgy elzárja a levegőt, mint a hójégréteg, a min pedig gyakori lékvágással nagyon könnyen lehetne segíteni. A halvész többnyire a hóeséssel párhuzamosan figyelhető meg, vagy tavaszszal, ha a jég elolvad. Föltéve, hogy a halak pusztulását a jég alatti kevés, vagy elromlott levegő okozza, hová magyarázzuk az olyan állatok pusztulását, mint a vizi bogarak, pókok és békák, melyek szervezetüknél fogva a vizbeli levegőre utalva nincsenek ? Meggyőződtünk, hogy az az ok, mely a halat megöli, a békát is megfosztja életétől. Egy másik jelenség, mely gyakran szintén sok halat tesz tönkre, némely tóban forró nyáron, kis vízállásnál mutatkozik, rendesen augusztus hóban. A halak levegő után kapkodva a fölszinre jönnek ; ez a tünemény 1—2 napig tart és rövid idő múlva több, vagy kevesebb, hátán úszó s a
