Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
558 KÖZGAZDASÁG. fontos táplálkozási czikket képeztek ama községek lakóinál, kik az ártér közelében laktak, — hiszen mindenütt, minden tócsában volt hal bőségesen. A régi időben is voltak a halászatnál egyes években nagymérvű ingadozások, a mint hogy az akkori halászat is ép úgy függött a viz nagyságától, a vízállás tartamától és egyéb befolyást gyakorló tényezőktől, mint ma. A halászatra nézve lényegesebb befolyású átalakítások a bellyei uradalomban később védgátak és egyéb vízművek létesítése által történtek Albrecht főherczeg idejében, mint az 1872-ik évben készült 32 kilométer hosszú Albrecht-gát, az 1875-ben készült 16'1 km. hosszú bédai gát és 1889-ben a 141 km. hosszú karapáncsai’gát. E gátak vonták el az ártérből, a halászat rovására a 16.000 holdnyi, igazabban a mintegy 40.000 hold területet, mely jelenleg részben községi, nagyrészben azonban uradalmi birtokot képez. Az ártér 45.000 hold terjedelmű; niveauja nagyon különböző, de minden növényzet buján terem rajta. A tölgy- és szilfa a legnagyobb helyet foglalja él, utánuk lejebb a fekete és fehér nyárfa s a fűzfa következik, tovább a bozótos fűzek tája, az után a sás és nád birodalma, végezetül a tó és viztájék, melynek növényzetét Baranya flórája czímü fejezetünkben ismertettük. Az ártér tájképe nagyon változatos. Az erdő ösvényezi a Dunát, Drávát, ezek kiágazásait s az úgynevezett „rigulá“-kon húzódik a nádasokon keresztül. A nád a kopácsi réten látszólag majdnem mérföldnyi területet foglal el, — számtalan benne a tó, mely a legváltozatosabbb növényzetet mutatja föl; természetes csatornák, melyeken semmiféle növényzet nem található. E csatornák a vizet a Dunából és Drávából az ártérbe hozzák, vagy oda visszavezetik, a mint t. i. a vízállás magasabb, vagy alacsonyabb. E változatos növényzetben, a változékony víztartókban, a néha majdnem áthatolhatlan erdő- és nádsürüségben, le minden árnyalatban egészen a szabad térségig, avagy a víztükörig rejlik annak oka, hogy az ártér oly különféle lényeknek, az ázalagoktól kezdve egészen a legtökéletesebben kifejlett emlős állatig, mindannyinak kellemes, életszükségleteiknek megfelelő tartózkodási helyet nyújt. Az ártér faunájának léte s így a halaké is a vízállás változékonyságától függ. Biztos vízállás kedvez a halak párzásának és így a porontyok fejlődésének is. A süllő és csuka petéi lerakására már márczius és április hóban biztos vizet igényel ; a csuka, alig hogy a jég eltakarodott, már lerakja petéit. A ponty-fajoknak a peték lerakására május és junius hónapokban magasabb vízállásra van szükségük, ámbár petéket lerakó pontyok augusztus hóban is találtatnak, de csak akkor, ha tavaszszal nem volt alkalmas vízállás. A harcsák nálunk júniusban rakják le petéiket. Az összes halakra nézve azonban szükséges, hogy a peték lerakása után a vízállás hosszabb ideig meglehetősen egy magasságban maradjon és a lég meleg legyen. A petékből kibúvó apró halak fejlődésére ez után a vízállásnak lassú emelkedése kívánatos, mert ez által mindig újabb tápláló anyagot találhatnak.
