Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya fekvése és kiterjedése
44 BARANYA GEOLÓGIÁJA. E képződmény legnagyobb elterjedéssel a nevezett hegycsoport déli és nyugati részében bír, a Zobák-pusztától a Zengő-hegy csúcsán át egész a nádasdi völgyig, egy szakadatlan vonulatban húzódván, Ó-Bányától északra újra fellép és tetemes hosszúságra nyugati irányban terjed. Komló vidékén kisebb elterjedéssel bír. E rétegcsoport dr. Hoffmann szerint az Ammonites Valdani, Am. Henleyi, Am. Amaltheus és Am. Spinatus által van jellemezve. Felső liasz. A felső liasz rétegei a Mecsekhegységben egy keskeny vonulatban övszerűleg körülveszik a középső liasz réteg-csoportot, annak fedüjét. képezvén. E rétegek az Ammonites radians és Am. bifrons által vannak jellemezve. II. Dogger-seetio. Dr. Hoffmann és Böekl szorgos kutatásaik alapján a Mecsekhegységben az alsó-, középső- és felsődogger képződményeit konstatálták ; a villányi hegységben pedig dr. Hoffmann csakis az alsó- és felső-doggert konstatálta. Nevezetesen az újbányái tömzsben a dogger rétegei szintén egy keskeny vonulatban húzódnak egyközüen a felső liasz-rétegekkel, azoknak fedőjében. A villányi hegységben a dogger rétegei homokos, márgás, vasoxidosak és alig néhány méternyi vastagságban észlelhetők a hegylánczolat keleti végén ; nevezetesen Villánynál, a vasúti állomástól negyedórányira délnyugatra, az akkori Tauszig-féle kőbányákban és mészégető kemenczék mellett, továbbá a harsányi hegy északi oldalán a mészkőrétegsorozat aljában. A mily csekély elterjedésnek itt a dogger rétegei, annál érdekesebb és tanulságosabb az által, hogy tömérdek kövületeket tartalmaznak jó állapotban ; különösen számos ammoniteket lehet ott találni. A Mecsekhegységben a dogger rétegeit Böekl még külön tanulmány tárgyává tette és azokról a magy. tudományos akadémián részletesen értekezett székfoglalójában. Különösen Pusztafalu és Ó-Bánya környékén képviselt dogger faunáját tárgyalta és az érdekes új kövületfajokat 10 táblán ismertette, melyek közül kettőt mi is bemutatunk. Az alsó dogger az Ammonites Opalalinus és Amm. Machisone által ; a középső dogger az Amm. cfr. Saurei és Amm. Humphriesianus által és a felső dogger az Amm. parkinsoni által van jellemezve. III. Malm-sectio. A Maim rétegei a Mecsekhegységben az uj-bányai tömzs körül bírnak legtetemesebb kifejlődéssel. Ezenkívül a Kárász- és Szászvártól délnyugatra, helyenként szakadozott vonulatban terjednek nyugatkeleti
