Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Közművelődési rész

ÉPÍTKEZÉS BARANYÁBAN.

461

hogy maga a keresztelő kápolnácskának, vagy confessziónak nevezhető alsó tömör kősátor e katasztrófát elkerülte s kijavítva (pótló domború művek is maradtak főn), az összes Arpádházi királyok kora alatt eredeti rendeltetésére szolgált.

Fontos még megemlítenünk, hogy az altemplomi lejáratok dús domborművű díszítményei faragás tekintetében szemmel láthatóan későbbi korúak s csak is az első, 1064-iki nagy égésre következő, általános res- tauráczió idején, tehát 1113 után készülhettek, de semmi esetre a XIII. szűzéiben.

A templom későbbi koráról ismeretes, hogy 1301 táján újból leégett és a mint a régi főfülke homlokzatán egykor létezett emlékkő fölirata : „1303. Labor Magistri Lapicide“ bizonyította, a keleti főfülke falát ebben

A pécsi dóm a restaurálás előtt.

az évben magasabbra emelték s két nagy ablakkal törték át ; a templomot a régi lapos, tán nyílt gerendázatu mennyezet helyett beboltozták, sőt hozzá építvén kívül a tornyok között egyes kápolnákat, megnagyobbították. Ebben a második nagy égésben pusztulhatott el végkép a Péter király idejebeli fényes kősátor, melynek tetejét bedöntötték és pilléreit annyira lehordták, hogy föléje széles lépcsőt építhettek; a mi pedig a töredékekből e lépcső alatt elfért, itt hagyták ; a többit az új csúcsos diadalívbe, ennek megterheléseként a padlásra eső részbe beépítették. Mindezt végrehajtotta Demeter nevű építő-mester, a ki nevét a főfülke falán örökítette meg. Ő lehetett építője annak a kis csigalépcsőnek is, mely a délnyugati torony tövéből abba hajdan fölvezetett, jelenleg pedig az „Ur teste“ kápolnában újra építve látható.