Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Közművelődési rész

452 ÉPÍTKEZÉS BARANYÁBAN.

várat kell értenünk. Szabolcscsal a hagyomány a nevéről nevezett várat építteti; Gyula, erdélyi vezér a maga nevéről nevezett várban áll ellen István seregeinek stb.

Még szembetűnőbb a hajdani, itt talált várak szerepe a szent István vármegye fölosztása, főkép pedig az általa alapított tiz püspökség helyének megválasztásában.

Mindez csak általánosság és mint keret vonatkozhatik az építés történetére Baranyavármegyébon. Mind e mellett föl kellett említenem, mert ebből érthetjük meg — a mi különben nem volna annyira érthető — hogy miért játszik Baranyavármegye már e régi korban hazánk építésének történetében is olyan kiváló szerepet.

Az egész Dunántúl, sőt egész Magyarország egyedüli és legbecsesebb épület-maradványa az a földalatti kis kápolna, vagy a mint általánosan ismeretes: sirkamara, a mely Pécsett, a székesegyháztól délre a plébánia-épület tövében egy vasrácstól elzárt földalatti folyosócska végében látható. A vasrácsos folyosó, tizenegy lépcsőn kis félköríves ajtócskán át egy parányi (2 m. széles, 126 cm. hosszú és 189 cm. magas) előcsarnokba vezet. Innen ismét félköríves ajtónyíláson át érünk a tulajdonképeni, szintén dongaboltozatos sirkamarába, mely csak 31 cmrrel magasabb mint az előcsarnok (220 cm. magas) s terjedelme sem sokkal nagyobb : 320 cm. hosszú és 281 cm. széles.

E becses építőművészeti emlékünket legelőször Koller vizsgálta meg és irta le tüzetesen. (Prolegomena 25. 1.) A boltozat anyaga szerinte olyan anyagú és alakú téglákból áll, mint a 1. M. P. N. föliratu, Eszéken talált római téglák, s ennek alapján állítható, hogy a sirkamara a rómaiak pannoniai uralkodása idején és pedig Kr. u. 441. év előtt épült. Eredeti rendeltetése iránt alig lehet kétség ; minden valószínűség szerént ez csak alsó része és pedig temetkezésre szánt kriptája az egykor fölötte emelkedett kápolnának ; mely igen régen, talán már a rómaiak elhurczolko- dása idején eltűnt a föld színéről; míg ez a, boltozata fölött ma is 259 cm. vastag földréteggel terhelt kamara, eltemetve, ismeretlenül élt át 1400 évet ; s ekkor is 1780-ban a székesegyház déli oldalához támaszkodó régi épület lebontásakor, úgy látszik csak azért került elő, hogy ritka szép falfestményeit, a melyeket az anyaföld másfélezer éven át számunkra megőrzött, czivilizácziójával hetvenkedő korunk hanyagsága végkép megsemmisítse.

Megemlíti Koller, hogy mikor e sirkamarára bukkantak, ajtaja kővel és épület-törmelékekkel be volt töltve, belsejében pedig emberi csontok hevertek, mi arra mutat, hogy itt az üldözések idején valakit élve eltemettek. A szomszéd plébánia-épület alapjainak ásásakor pedig tizenhárom, római téglából épített sirt találtak, melyekben a holttestek és kettőben az eltemetett üvegedények érintetlenül voltak. Az egyik ilyen hosszúkás négyszögü, nyereg alakú födéllel ellátott tégla-sir belsejében a nyeregfödél három szögébe vésve Krisztus görög nevének kezdő betűi, az u. n. Constantin-féle monogramm volt látható; a mi bizonyítja, hogy a sirkamara körül római keresztény temető terült el.