Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. 441 jába, ismét csak arczk épfestésre szorult. A koronázás évében meghívták Nagy-Kőrösre rajztanárnak, de itt is csak két évig működött; mert mikor az Eötvös József báró által alapított három 600 frtos művészi ösztöndíj egyikét megnyerte, elbocsáttatását kérte az intézettől s ismét Nürnbergbe utazott; a rákövetkező két évet pedig a müncheni festőakadémián töltötte. Visszatérvén hazájába, a szegedi állami főreáliskolához jutott, mint rendes rajztanár; a szegedi árvíz után a pécsi főreáliskolához nevezte ki a tanügyi kormány. Itt meg is maradt állandóan. Tanítványai előtt, mint a pontosság és kitartó munkásság, mint a szigorú fegyelem és odaadó szeretet embere volt ismeretes. Kiváló szeretettel karolta föl a tehetségeket, és buzdítására számos tanítványa lépett a művészi és rajztanári pályára. O maga még tanulmányi ideje alatt néhány kiváló képet festett, s tanárkodása alatt is, habár mint keresett tanár családoknál is el volt foglalva tanítással, minden szabad idejét, kivált a nagy szünidőket művészetének szentelte. így fölgyült műveiből egy kis gyűjteményt a pécsi főreáliskolának is ajándékozott, mely méltó alapját képezi egy leendő képtárnak. E művei között különösen Karthausi-ja kiváló becsű. Van e kívül számos tanulmány- és arczképe, kréta- és szénrajza s néhány nagyobb népéleti jelenetet ábrázoló eredeti kompozicziója, de ezek kivitelében megakadályozta a halál, mely őt 1893. deczember 6-án elragadta az élők sorából. 1873-ból való „Disznó-vásár“ czímü pályanyertes műve s a későbbi évekből számos tájképe. így a pécsi kiállításon látható volt tőle Pécs látképe, a Dorozsmai száraz malom, Tiszaparti tájképek stb. Megfestette Árva- váralját, Dévény várát, a zólyomi várat, Selmeczbányát, a nagyszalontai csonka tornyot stb. Graits Endre pécsi festő, született Mohácson, 1854-ben. Középiskoláit Pécsett végezte. A rajzolás és festés iránti hajlamot tanára, Tirczka Ferencz keltette föl benne, a ki maga is jó rajzoló és festő volt. Graits, már mint tanuló, egy Pécsett általánosan ismert eszelős embert festett meg : a szalántai „Gergő“-t. E képpel tűnt föl művészi tehetsége. Troli Ferencz v. püspök, akkor kanonok, magához hivatta a gyermek-festőt s megigértc neki, hogy ki fogja képeztetni. Föl is küldte Bécsbe a festészeti akadémiába, később pedig Rómába küldte tanulni. Mint a festészeti akadémia növendéke, szerzetes akart lenni, hogy a zárda falai közt az anyagi gondoktól menten egyedül a művészetnek élhessen. E szándékban megakadályozta atyjának halála ; mert a család fönttartásának nehézségei ő reá nehezedtek. E körülmény megnehezítette előhaladását is ; folytono- nosan a „napi kenyérért“ kellett festegetnie. 1882-ben visszatérve Pécsre, számos oltárképet és falfestményt készített. Ő festette a pécsi belvárosi templom falfestményeit. Mint templom-festő, állandóan el van foglalva. O festette ki az Ágoston-téri templomot, az egerági, hirdi, duna-szekcsői, véméndi, sombereki templomok képeit. Festett Segesden, Nasicon, Bony- hádon, sőt Boszniában és Bukovinában is. Készített a szentképeken kívül sikerült arczképeket is.
