Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Közművelődési rész

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. 435 Minthogy utóbbi időben Pécs város ezrede törzsének székhelyévé vált s a városi zenekar — mely úgy a városnak, mint egyeseknek nagy áldozatába került — föloszlott; mondhatjuk, hogy — habár a dalművé­szetet a „Pécsi dalárda“ az elért fokozaton megtartani, sőt emelni is képes volt — a zene egyéb ágai stagnálni kezdettek, mit még ama körülmény is előmozdított, hogy a székesegyházból a Gregoriánum a zenészeti hang­szereket teljesen kiszorította. Ezt látva városunk vezérférfiai, az annak élén álló s mint minden szépért, úgy a zenéért is lelkesülő polgármesternek, Aidinger János kir. tanácsosnak buzgólkodása mellett létesítették a belvárosi községi iskolá­ban a városi zeneiskolát, mely kezdetben csakis a hegedű-oktatásra szorítkozott, később Hoffer Károly buzgó zenetanár által minden tekin­tetben fejlesztették s ma már, miután Pécsváros az áldozattól vissza nem riad, az ifjúság a zeneiskolában bármely hang­szeren nyerhet kiképeztetést. A zene­iskola ma már teljes zenekar fölött rendelkezik. A zenei élet központja azonban ma is a „Pécsi dalárda“, a mely világra szóló fényes sikereket aratott. Kitűzött czéljának kezdettől fogva tökéletesen megfelelt, mert fejlesztette a klaszikus zenét és a magyar nép- és műdalok művészi előadása által meghódította a sziveket és elismerésre késztette biráit. Hogy társadalmi tekintetben mennyire felel meg czéljának, mutatja azon körül­mény, hogy nincs Pécsett oly kulturális mozgalom, melyben a „Pécsi Dalárdád­nak szerepe ne volna. Kebeléből indult ki az „Országos Dalárszővetségu esz­méje is. A tulajdónképeni első (de nem hivatalos) országos dalünnep Pécsett tartatott. Zászlószentelésére és 25 éves jubileuma ünnepére az ország összes dalárdáit meghívta. De nemcsak itthon tesz eleget kötelességének, hanem minden alkalmat felhasznál arra is, hogy a hazai kulturális czéloknak használjon. így jótékonyczélú hang­versenyeket rendezett Mohácson, Szigetvárott, Nagy-Kanizsán, Győrött, Eszéken, Egerben stb. Hogy pedig a magyar dalnak szépségét idegen földön is bemutassa, a külföldre is elment, városokat keresve föl, melyek­ben a dal századokon át műveltetik. Erről beszélhet Bécs, Grácz, Aussee, Ischl, Szalzburg, Zürich és Luzern, hol nagy áldozatok árán tisztán jóté­kony czélu hangversenyeket rendezett és ezzel a magyar dalnak és magyar névnek hírt és dicsőséget szerzett. Művészi sikereinek bizonyítá­sául megemlítjük, hogy az országos dalversenyeken hatszor versenyzett és Hoffer Károly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom