Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. 405 Decsi István, ev. ref. lelkész, Decsi Gáspár tolnai pap fia s Decsi Czimor János testvéröcscse, született Baranyavármegyében. Munkája: „De praedestinatione.“ Van e kívül tiz distichonból álló elegiája. Meghalt 1631. junius 15-én Nagyváradon. Pecsevi (Pécsi) Ibrahim, jeles török történetiró, született Pécsett. Maga mondja művében : „Tudva legyen, hogy hazám Magyarország, a kedves Pécs, mely nekem szülőföldem.“ Született 1574-hen. Atyja török hivatalnok volt; nagyatyja és ennek testvérei küzdöttek a végzetes mohácsi csatában, mint török harczosok. Pécsett háza s több rokona volt. 1606-ban leégett a háza. Életének legnagyobb részét, mint hivatalnok töltötte el s emellett történeti munkáján dolgozott. 1632-ben Székesfehérvár helytartója, majd boszniai „defterdár,“ főadó felügyelő lett ; 1641-ben ugyan e minőségben Temesvárra került. Történeti munkája az Ozmanbirodalom eseményeit tartalmazza az 1520—1631-iki évekről. Műve, melynek czíme: „Tarikhi Pecsovi“ csak 1866-ban jelent meg Konstantinápolyban. Harsányi Ferencz, ev. ref. lelkész, született 1630-ban Baranyában. Tanulmányait Debreczenben végezte. 1656-ban az utrechti egyetem hallgatója volt. Visszatérve hazánkba, a rimaszombati egyház lelkésze lett. 1674-ben a protestánsok üldöztetése megkezdődvén, a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé kellett állania. E határidőre meg is jelent és a megidézettek ügyében bátran szót emelt a törvényszék előtt, hivatkozván a békekötésekre s a protestánsok szabad vallásgyakorlását biztosító törvényekre, melyeket úgy a régibb királyok, mint I. Leopold is esküvel szentesítettek. Azonban az év április hó 4-én mégis fejének és minden javainak elvesztésére Ítélték s miután a térítvények aláírását ő is megtagadta, tömlöczbe vetették s Pozsonyban hét hétig kínozták ; majd onnan Leopold-várba vitték, vasra verték s különbözőképen sanyargatták s a katonák félholtra verték. 1675-ben elvitték Nápolyba, hogy gályarabul eladják. A nehéz bilincsek s az utazás viszontagságai annyira megrongálták lábait, hogy Theate városánál tovább nem mehetett, ott tartották kilencz hónapig börtönben. Innen Nápolyba vitték s két hónapon át gályarab volt. Ruyter Adorján Mihály hollandi tengernagy 1676-ban megszabadította. Zürichbe menekült és megirta üldöztetésük történetét. Munkái közül nevezetes a „Disputatio theologica,“ melyet 1663-ban irt. Daróczi György, bölcselet doktora, jezsuita-tanár, született. 1699. április 28-án Baranyában. Tizenkét éves korában lépett a rendbe. Meghalt 1756. október 10-én Sopronban. Munkái : „Lusus epigrammatici.“ — „Septi-Collis Dacia.“ — „Ortus et progressus collegii.“ — „Pietas unga- rica.“ — „Serenissimi principis Eugenik“ — „Epitome chronlogica.“ Móró István jezsuita ; meggyilkolták a ráczok Pécsett 1704-ben. Müvéről „Geographia Pannoniae“ azt irta Timon, hogy nagyobb szorgalommal írott munkát nem látott. Pejachevich Jakab jezsuita, a szerzet pécsi házának elüljáró tagja volt. Műve: „Veteris et novae geographiae“ czím alatt 1714-ben jelent meg Zágrábban.
