Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. 403 Bornemissza (Abstemius) Pál erdélyi püspök, született 1499-ik év január havának 10-én Pécsett. Meghalt 1579-ben. Munkája: „Statuta synodaliae ecclesiae Nitriensis.“ Munkáinak legnagyobb része kéziratban maradt meg. Nagy nevezetességű Írónk volt Istvánffy Miklós, a ki 1535-ben, mások szerént 1538-ban Baranyavármegye Kisasszonyfa községében született. Atyja Istvánffy Pál Baranyavármegye alispánja volt; anyja Gyű lay Hedvig. Tanulmányait a pécsi iskolában, majd a páduai, bolognai és gráczi egyetemeken végezte. A kortársak tanúsága szerént a régi és új nyelvekben nagy jártasságra tett szert. Tanulmányainak befejezése után hazatért s hadipályára lépett. Egy ideig Zrínyi Miklós, a szigetvári hős volt vezetője és mestere. Később, mint Oláh Miklós esztergomi érsek titkára magára vonta Miksa király figyelmét, ki őt csakhamar a kanczel- láriában alkalmazta. Ekkor már többször részt vett kényesebb diplomaeziai föladatok megoldásában is. II. Rudolf alatt 1576-ban királyi tanácsos, 1581-ben al-nádor, vagy nádor-helyettes lett. 1608-ban a rendek hosszas sürgetése után, az 1564 óta elárvult nádori szék betöltése végett egybehívott nádorválasztó gyűlésen nagy ellenfelét, a protestáns Illésházy Istvánt választották meg; ő meg csak fő-ajtónálló lett. A roppant fölindulás és tehetetlen düh következtében szélhüdés érte. Erre visszavonult a közélet teréről s 1615-ben meghalt. Hült tetemét Varasdon helyezték örök nyugalomra. Harmincznégy kötetből álló történeti munkájának czíme : „Nicolai Isthvánf Pannonii historiarum de rebus ungaricis libri XXXIV.“ Istvánffy Miklós korának legnagyobb történetírója volt ; magyar Livius- nak nevezték. Borfint folytatta s vitte 1606-ig. De bármily kiváló és nagybecsű történeti munka is az övé, egy gyengéje mégis van. Ott, a hol a magyarok történetének ama részéhez ér, melyben ő maga is szerepet játszott: meghamisítja az eseményeket. Sok esetben fönmaradt jeIstvánffy Miklós.
