Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
T A N Û G Y. 383 A pécsi hittani intézet múltját föltüntetve el nem hallgathatjuk a tanári testület egyes jeleseit, kik részint előkelő állásuk, részint irodalmi működésük által kimagaslottak. A múlt században újonan fölállított papnevelő első tanárai közt volt Kerticza Máté, ki Módrus megyében, Buccariban született és 1773. évben Mária Terézia által a pécsi tanszékről az újonan fölállított diakovári püspöki székre lön kinevezve, mely méltóságban apostoli buzgósággal több mint 30 évig működött. Ugyan csak a múlt század jelese volt Kristovits Imre, ki 1740. évben a pécsi papjelöltek bölcsészet tanára volt, 1776. évben pedig a Csanádi püspökségre lön kinevezve. Az egyházirodalom terén hervadhatatlan érdemeket szerzett magának Szalágyi István, aki Baranya-Bicsérden született. Tanulmányait Rómában végezte. 1777. évben jelent meg 7 kötetre terjedő hires műve : „De statu Ecclesiae Pannonicae ante adventum Hungarorum“, mely a római kúriánál is oly föltünést keltett, hogy a bécsi nunczius Garanpi József közvetítésével Szalágyit a pápa külön bullával a sz. Hyppolitról nevezett római pap- hevelőnek igazgatójává nevezte ki. De II. József császár megtiltá Szalá- gyinak birodalma határát átlépni s e kitüntetést elfogadni. E század elején 1802. évben Szányi Ferencz, szintén pécsi hittanár, a rozsnyói püspökséget nyerte el. ■ Ennek kartársa volt Taucher Mihály, ki magát a sz. Benedek-rend kötelékébe vétette föl s a sz. Móriczról czímzett apátságot nyerte el. A pécsi egyházmegye történetírója, Koller József, szül. Pozsonyban 1745-ben, fölső tanulmányait Pécsett végezte. Mint áldozópap a nagynevű Klimó püspök által a pécsi egyházmegye történelmének megírásával meg- bizatván, hosszabb időt külföldön, kivált Bécs és Róma városában töltött, a levéltárakban hangyaszorgalommal történelmi adatokat gyűjtve. Majd ismét itthon, mint theologiai tanár, lankadatlan szorgalommal rendezte a püspöki könyvtárt, nemkülönben a káptalani levéltárt. Mély tudományt és nagy terjedelmű olvasottságot árul el „De Episcopatu Quinque-Eccle- siensf‘ irt 8 kötetes műve. Irodalmi érdemei miatt országszerte Doctus praepositus néven volt ismeretes. Meghalt 1832-ik évben, miután 57 évi kanonoksága jövedelmeit nagyrészt jótékonysági s irodalmi czélokra fordította. Irodalmi téren működtek még : Urbánecz Károly, ki Jus Canonicum IJniversumot és Zsivits Mátyás, ki több kötetre terjedő Theologia Dogmati cat irt. Eszterliázy gr. püspökkel a váczi egyházmegyéből a pécsibe jött Beniczky Károly, ki itt theologiai tanár, kanonok és cardonai vál. püspökké lön. Az újabbi időkből említést érdemelnek Ranolder János és Haas Mihály volt pécsi hittanár, az előbbi jeles Hermeneuticát, az utóbbi Baranya és Pécs leírását közölte. Amaz veszprémi, ez szatmári püspökké lön 1859. évben.
