Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
T A N U G Y. 373 bizonyos passzív ellenállást tanúsítottak s a hazafias szellem melegágyai lettek. Egészen természetes tehát, hogy a kormány részint a kir. kegy- uraság alatt álló úgynevezett kir. kath. gimnáziumokat kerítette hatalmába, részint egészen új iskolákat állított. így vonult be hazánkba a reáliskola, melyet e szerént kettős czél hozott létre : a gyakorlati pályákra való előkészítés szüksége s a germánizáczió befolyása a társadalmi közép- osztályokra. A tanítás formája természetesen német volt. 1849-ben megjelent az „Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Österreich“, melyet 1850-től kezdve Magyarországba kötelezőleg hoztak be és csak az az iskola tarthatta meg nyilvánossági jogát, mely annak szabályaihoz alkalmazkodott. Az Entwurf több dologban tér cl a régi szervezettől. Ugyanis behozta a tanításba a szakoktatást, mi által lassan előkészíti az oktatás intenzivebb voltát, továbbá a humánisztikus gimnázium mellett fölállítja a praktikus czéloknak szolgáló reáliskolát s így behozta a nevelésbe a dualisztikus irányt. Nemkülönben fontos ama intézkedése is, hogy mindkétrendü középiskolában két tagozatot állít föl, t. i. al- és főgimnáziumot, illetőleg al- és főreáliskolát, melyek mindegyike némileg különálló befejezett egészet képez. A teljes reáliskola hat évfolyamból s így mindegyik tagozata 3—3 osztályból állott. Minthogy azonban az Entwurf által tervezett reáliskola czélja : 1. általános műveltséget adni a klasszikus nyelvek tanítása nélkül, 2. középfokú előképzést nyújtani a földmíves, iparos és kereskedelmi pályákra s azonkívül 3. még előkészíteni a fölső technikai iskolákra, azért a G és 3 osztályú intézetek mellett voltak még 4, sőt csak 2 osztályú, mintegy a népiskola betetőzéséül szolgáló reáliskolák is. A pécsi reáliskola alapítása alkalmával 3 osztályú alreáliskolának terveztetett s valóban 1857-ben megnyílt az első, 1858-ban a második, 1859-ben pedig a harmadik osztálya. Thun Leó közoktatási miniszter már 1851-ben kimondotta, hogy a közoktatásnak a katoliczizmus szigorúan vallásos nézetétől kell áthatva lennie s ennek megfelelően az intézetek élén majdnem mindenütt papok állanak, így tehát az itteni reáliskolánál is és pedig 1857-től 1860. évi január 1-ig dr. Bobszay Antal, akkor pécs- bclvárosi plébános, 1860-tól pedig Szauter Antal, tanítóképzői igazgatótanár. De nemcsak az igazgatók voltak papok, hanem az intézet egész jellege és iránya is teljes katholikus volt, daczára, hogy a más vallásu tanulók száma már az első években is 10—15°/o-ot tett s e szám folyton növekedett. Nagy bajt okozott az épület kérdése. Ugyanis ez intézet, mint az különben minden akkor keletkezett iskolával történt, nem kapott külön, saját czéljainak megfelelő épületet, hanem a régi belvárosi népiskolában nyert ideiglenes szállást. Két iskolaévet töltött a reáliskola c helyen, a harmadik évben kiszorult az elemi iskolából s a liunyady-utczai volt apáczazárdában, régi, ódon, barátságtalan épületben kapott — újra csak
